Nem csupán munka kell

Lehet játszani a számokkal. A munkaügyi hivatal bejelentette, az állástalanok aránya hosszú évek után újra 11 százalék alá esett, miközben a statisztikai hivatal még mindig közel 16 százalékos arányt regisztrál. Az ellenzék nyilvánvalóan a rosszabb mutatóra hivatkozva ostorozza Dzurindáékat, míg a kormány értelemszerűen a kedvezőbb 11 százalékkal hozakodik elő. Ne keressünk számmágiát a különbözőségek láttán, ne hivatkozzunk Benjamin Disraeli néhai brit miniszterelnökre, aki szerint háromféle hazugság van, egyszerű hazugság, szemenszedett hazugság és statisztika. Az eltérés oka egyszerű: a rosszabb mutató azokat is tartalmazza, akik aktívan nem keresnek maguknak munkát.

Először nézzük a dolgok pozitív oldalát! A gyorsuló gazdaságnak köszönhetően már évek óta folyamatosan csökken az állástalanok száma. A kedvező fejlemény intenzitása ugyan régiónként jelentős eltéréseket mutat és nem vonatkozik valamennyi ágazatra, ám összességében jó úton haladunk. Az Európai Unió jótékony hatása is érződik. A European Action Citizens Service szervezet felmérése szerint az uniós országokban mintegy 150 ezer szlovák állampolgár kapott munkát, igaz, a külföldön dolgozók közel felét az irányunkban mindig a tárt ajtók politikáját folytató Csehország szívta fel. E sajátságos, ám embert próbáló munkaerőexport még izmosabb lenne, ha a keletiekre nem mumusként tekintenének Németországban és Ausztriában. Az érem másik oldalát viszont az jelenti, hogy a létrejövő állások jelentős részét a különböző – döntően rosszul fizetett – szolgáltatások produkálják. Nem véletlen, hogy a hazai munkaadók egy része még a 6900 koronára emelt minimálbértől is ódzkodik. A statisztika szempontjából mindegy, mekkora fizetést nyújtó álláshoz jut az érintett, egy a fontos, ne rontsa az idevágó mutatókat. Ilyen hozzáállás láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy Szlovákiában fájóan magas a dolgozó szegények aránya, akik bár rendes munkaviszonyban vannak, mégis sanyarú anyagi helyzetűnek számítanak. A napokban a gazdasági sajtó megszellőztette, viharosan terjed nálunk a munkaerő lízingje. Azokról van szó, akiket a társaságok csak egy bizonyos időszakra vesznek fel, amikor nagyobb megrendeléshez, gyorsan elvégzendő munkához jutnak. Az ún. flexibilis munkahely hátulütője viszont a lényegesen alacsonyabb bér, a létbizonytalanság, a piaci hullámzások áthárítása a munkavállalóra. Vagyis lehetséges, rövidesen a statisztikai évkönyvekben már egészen jól mutató 10 százalék alá esik az állástalanok aránya, miközben a foglalkoztatottak bérezésében továbbra sem lesz köszönet.