Nélkülözhetetlen fül

Zavarba ejtő az a derűs könnyedség, ahogy koalíciós politikusaink az agent provocateurök (ázsan provokatőrök, becsületes magyar nevükön: beugrató titkos rendőrkémek) fokozott aktivizálásáról szóló igazságügy-miniszteri bejelentést fogadták. Aki az ügyben nyilatkozott, azt kapásból egytől egyig szentté lehetne avatni. A nélkülözhetetlen bűnüldözési „fülek” igénybevételéről szóló hírt eddig többnyire parlamenti képviselők, miniszterek, volt tárcavezetők próbálták értelmezni. Mindegyikük leteszi a megvesztegethetetlenségi nagyesküt. Gyanítható, hogy a cirkuszban pénzért lehetne mutogatni azt a privatizátort, azt az újgazdagot és azt a vizsgálati fogságban ülő adócsalót is, aki töredelmesen bevallja, hogy az állami vagyon magánosításának már csaknem másfél évtizedében bármelyik paragrafust megszegte. Ennyit a miniszterek, parlamenti képviselők és gazdasági elitünk őszinteségéről. Szlovákiában az elmúlt csaknem másfél évtized alatt még egyetlen statisztika se jelent meg arról, hogy az új tulajdonosok mennyivel károsították meg az államot adócsalással, privatizációs törlesztések elmulasztásával, az állampolgárokat pedig megtakarításaik elsikkasztásával, az ebül szerzett vagyon szakszerűtlen kezelésével stb. A szaglászók aktivizálása úgy is értelmezhető, hogy Dzurinda kormánya ötévnyi országlás után beismerte: kudarcot vallott, és ugyanazokat az eszközöket kénytelen alkalmazni, mint minden más olyan rezsim, amely besúgók nélkül elképzelhetetlennek tartja az állam működését. Az ember önkéntelenül felteszi a kérdést: vajon honnan, milyen közegből verbuválódik majd a beugrató titkos rendőrkémek ki tudja, mennyire népes és ki tudja, mi mindenre kíváncsi serege. Fouché francia rendőrminiszter, aki eleinte a Nagy Francia Forradalmat szolgálta, majd ugyanolyan aljasul az ellenforradalmat is, illetve Napóleont, majd a Bourbonokat, illetve még egyszer (100 napig) Napóleont, hogy végül XVIII. Lajosnál kössön ki, csak úgy élhetett túl féltucatnyi rezsimet, hogy volt egy kartotékrendszere, amelyben azok a „nélkülözhetetlen fülek” szerepeltek, akik a forradalom kitörésétől a királyság visszaállításáig minden rendszer javára hajlandók voltak a spicliskedésre. Csak a rendőrségi kartotékok titkosításának a következménye, hogy a Fouché által kidolgozott módszer a 20. század diktatúráinak évtizedeiben se ment ki a divatból. Nem véletlenül mondotta Rákosi Mátyás a 2. világháború után, hogy „a kisnyilasokat ne bántsuk, velük majd bármilyen piszkos munkát el lehet végeztetni”. Most nagy dérrel-dúrral folyik a Husák-rendszer titkosrendőrségi irattárának kutathatóvá tétele. Megígérték. Az igazságügy-miniszternek a titkos ügynökök fokozott aktivizálására vonatkozó bejelentése óta egyre inkább kételkedve figyelem ennek az ígéretnek a teljesítését. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy úgyszólván minden pártban akad parlamenti képviselő, aki súgott az ŠtB-nek. ĺgy hát természetes, hogy hiányzott a politikai akarat az igazságügy-miniszter ötlete megvalósításának meghiúsítására.