Nekem olyan elnök kell... 2

A válasz természetesen, nem, és jelenleg ez az a cél, amelynek a jelöltek a legkevésbé tudnak megfelelni. Az elnökválasztás egyszerű többségi szavazás. Senkit nem érdekelnek az arányok, az egyetlen elfogadható eredmény a leadott szavaztok fele plusz egy voks. Ez alatt nincs megválasztott elnök. Már Iveta Radičová kapcsán megírtuk akkortájt, hogy a 40 százalék fölötti eredmény a parlamenti választáson kényelmes kormányzást is jelenthet, az elnökválasztáson nulla. És most nézzük, ki az, aki az 50 százaléknyi, plusz egy szavazatot elérheti. Természetesen az, aki mögött valamelyik erős választói csoport összezár. Fico ilyen jelölt, a Smer szavazói miatta fegyelmezetten elmennek szavazni. Aztán itt van Bárdos Gyula: a magyar szavazók nagy valószínűséggel felsorakoznak mögötte. Nem kezdő politikus, szimpatikus és tisztességes magyar ember, mérsékelt, amit évek alatt a nagypolitikában igazolt, kulturált és olvasott, ami elnökjelöltnél nem mellékes. Van sármja, az egyik oldalon tud határozott lenni, másrészt van benne alázat. És fontos tényező: a Híd szavazói is elfogadhatják, mert azon kevés MKP-politikus közé tartozik, aki nem árulózott, nem kommentálta habzó szájjal a Híd politikai lépéseit. De az összezárás csak a magyar ajkú szavazókra érvényes - igaz, ez hozhat második fordulót, de ott már a szlovák szavazók egy magyart nem támogatnak, még ha maga Belzebub lenne is az ellenfele. S a többiek? A névtelen nímandokat és 0,8 százalékos önjelölteket kihagyjuk, drága a papír. A politikai tapasztalattal vagy bárminemű sansszal rendelkezők közt mindjárt van három egyazon fészekaljból: Procházka, Čarnogurský és Hrušovský a KDH-ból jött vagy ott van. A 8 százaléknyi kereszténydemokrata szavazat mindjárt háromfelé megy, ebből többség nem lesz. Még akkor sem, ha Hrušovský kap pár szavazatot a Népi Platform egy-két választójától, vagy Procházka a Nova és a liberális oldal embereitől. Netán Čarnogurský a nemzetiektől. Andrej Kiska nem politikus. A kampányba ugyan belefektetett eleget, mégsem tudjuk a) honnan származik a vagyona, b) neuralgikus kérdésekben milyen döntéseket hoz, c) hogy bírja a tartós nyomást. Ebből sem lesz többség. Esetleg Kňažko? Politikai múltja van és olvasható, a váltásai és változásai is olvashatók. Sok mindennel rendelkezik, amivel egy elnöknek kellene, de a rendszerváltó néptribün szerepére már nem építhet. 25 év alatt két választói nemzedék is felnőtt, amelyet ez nem érdekel.  Hol itt a többség? Ha Fico legyőzése annyira fontos, hogy kvalifikációs tényező a választásban, akkor azt csak egyetlen módon lehet elérni: a józan paraszti ész és a felmérések alapján a releváns jelöltek leülnek egy huszadik emeleti irodában, kintről rájuk zárják az ajtót, és addig nem engedik ki az urakat - még toalettre sem -, amíg nem úgy állnak fel az asztaltól, hogy mondanak egy nevet. Egy jelöltet, akit az összes többi valóban támogat, felszólítva szimpatizánsait, tegyenek szintén úgy. Bár éppen ilyen elnöktől kapnék valószínűleg hideglelést, matematikailag ez a modell, a tények, számok makacs dolgok. S ezután még mindig érdekelne, vajon a leendő köztársasági elnök milyen alapon oszt majd amnesztiát. Mit gondol Mečiar 1998-as amnesztiáiról? Miként nevezne ki köztisztségviselőket? Kinevezné-e Harabint? Mit gondol az állam potenciálisan első polgára arról a 701 emberről, akitől az állam egyszerűen elvette állampolgárságát. Mit gondol a kétnyelvűségről, a romákról, az államadósságról, a pedagógusbérekről vagy az autópálya-építésről? És mit gondol magáról az ÁLLAM-ról. Attól tartok, kíváncsiságom nem lesz kielégítve, pedig e válaszok nélkül tulajdonképpen mindegy, ki nem veri meg RobertFicót.