Néhány deka derű

Való igaz: mindegy, hogy az ember fia-lánya milyen munkát végez, hiszen mindegyik munkának megvan a haszna és az értéke. A lényeg az, hogy azt, amit csinál az ember, jól csinálja. Szívvel-lélekkel. És ha még ezen felül valami pluszt is ad hozzá, akár látszólag jelentéktelen dolgot, az nem marad eredmény nélkül. Ez újra és újra eszembe jut akkor is, amikor a közeli vásárcsarnokban járok.

Több standon ott kínálják a zöldséget, gyümölcsöt az árusok. Nem állítanám, hogy minőség szempontjából hatalmas különbség lenne az egyes pultokon kínált áru között, hiszen mégiscsak egy éghajlat alatt, hasonló körülmények között termelik őket (az importgyümölcs pedig többnyire szintén ugyanazokból az országokból érkezik mindenhová), mégis, az egyik pult előtt szinte mindig ott sorakoznak a vásárlók, és inkább kivárják a sort, minthogy oda menjenek, ahol egy percig sem kellene várniuk. Nem, egyáltalán nem időmilliomosok ezek a sorakozó emberek, akik sorban állással akarják agyoncsapni rengeteg szabad idejüket. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ennél a bizonyos pultnál nem csupán friss zöldséget és gyümölcsöt kapnak, hanem valami mást is. Valamivel többet.

Mert míg az árusok nagy többsége fáradtan, unottan vagy egyszerűen csak közömbösen ül a gyümölcs- és zöldségkupacok mögött, ennél a bizonyos pultnál a szívélyesség, a mosoly elmaradhatatlan velejárója a kiszolgálásnak.

Hihetetlen energia és derű árad abból a fiatal nőből, aki a pult mögött áll. És ez az energia úgy tűnik, kifogyhatatlan, hiszen minden vevőnek kijut a szívélyességéből, a mosolyából. Olyan nagy dolog ez? – kérdezhetné bárki. Hiszen csak a munkáját végzi. Ez tulajdonképpen igaz. Hacsak nem számítjuk azt a bizonyos pluszt: a gyümölcs és a zöldség mellé „csomagolt” pár deka derűt. Olyan kis „többletsúly” ez, amely nem húzza le hazafelé cipekedés közben a karunk. Csak kellemesebbé teszi a napunk.

Nem olyan kis dolog ez talán mégsem.