NDK-s hátrány: 23 év sem elég a ledolgozásra

MTI-HÁTTÉR

A német újraegyesítés után 23 évvel sem sikerült utolérniük az egykori NDK-s tartományoknak a nyugati országrész fejlettségét. Az első években a bérszínvonal gyorsan emelkedett. Ezt támogatták a politikusok, mert meg akarták győzni a lakosságot arról, hogy az új rendszer jobb. Helmut Kohl kancellár azt ígérte, az új tartományok hamarosan „felvirágoznak”. Derűlátók voltak a gazdaságkutatók is, Robert Barro, a Harvard egyetem professzora 1991-ben azt jósolta, hogy 15 év alatt kiegyenlítődik a bérszínvonal – idézte fel a Berliner Zeitung. A fizetésemeléseket a szakszervezetek is támogatták, mert el akarták kerülni, hogy az átalakuló keletnémet gazdaság csak az alacsony bérek révén legyen versenyképes. A nyugatnémet vállalatok is ezt támogatták, látszólag azért, mint a szakszervezetek, de a motiváció más volt: az olcsón termelő keleti versenytársaktól tartottak. A gyors béremelkedés miatt azonban tömegesen mentek csődbe keletnémet vállalatok, és egyre magasabb lett a munkanélküliség.

A keleti tartományok gazdasága lassan stabilizálódott, de az ezredforduló óta lényegében leállt a felzárkózás – mutatott rá Joachim Ragnitz drezdai gazdaságkutató. Nem sikerült elkerülni, hogy milliók csússzanak a legalacsonyabb fizetésű rétegbe. Keleten minden negyedik munkavállaló órabére elmarad a 8,5 eurótól, míg nyugaton csak a munkavállalók 11 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. (A szakszervezetek szerint 8,5 eurós minimálbért kell bevezetni az egész országban.) A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagosan 28%-kal kisebb fizetést kapnak keleten, mint nyugaton. Tavaly a nyugati tartományokban 3900 euró volt a havi bruttó bér, keleten 2820 euró. Az átlag azonban jelentős eltéréseket takar. A közszférában például szinte nincsenek különbségek a két országrész között, a versenyszférában viszont a keleti átlagfizetés a nyugati 65%-át teszik csak ki, egyes ágazatoknál pedig csupán 60%.

Ugyanakkor a keleti tartományokban olcsóbb az élet, főleg a lakbér, ami azért fontos, mert a németek túlnyomó része nem öröklakásban, hanem bérelt lakásban él. A lakbérek nagyjából 10 százalékkal alacsonyabbak.

A bérszínvonal egyenetlenségének több oka van. Például keleten nagyobb a munkanélküliség, a legfontosabb azonban a termelékenységben mutatkozó eltérés. Tavaly az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) a nyugati tartományokban 34 224 euró volt, keleten pedig 22 972 euró.

Javulást hozhat, ha a keleti tartományok jobban bekapcsolódnának az exportba, ehhez viszont vállalatszerkezeti átalakulás kell. A frankfurti tőzsdén jegyzett legnagyobb német részvénytársaságok DAX-30 indexében szereplő cégek közül egyiknek sem keleten van a központja. A volt NDK lakosságának így hozzá kell szoknia ahhoz, hogy tartósan alacsonyabb marad a bérszínvonal, mint nyugaton.