Narancsfrász

Megmosolyogtató összefüggésekben is tudósítottak hírügynökségek a vasárnapi moldovai választások eredményeiről, mondván: Chisinauban (Kisinyovban) továbbra is a nyugatbarát kommunisták fognak kormányozni. Négy évvel ezelőtt ugyanis a Kommunisták Moldovai Pártja még azzal nyerte meg a választásokat, hogy oroszbarát politikát ígért, meg egyesülést Oroszországgal és Fehéroroszországgal. Ez utóbbit nem kellett túl komolyan venni, egy 1994-es népszavazáson kilencven százalék a függetlenségre voksolt, s azt követően csitultak el a Romániával való egyesülést követelő hangok is.

A moldován (román) többségű, Románia és Ukrajna közé ékelt Moldova érdektelen a nagypolitika számára. Amiért most odafigyelnek rá, a kérdés: Ukrajna és Grúzia elvesztése után tovább szűkül-e a posztszovjet térségben Oroszország befolyási övezete? A múlt héten nyilvánvalóan a moszkvai befolyásolás ellensúlyozására hoztak létre valamiféle ukrán–grúz–moldovai szövetséget legfelsőbb szinten, tehát Viktor Juscsenko, Mihail Szaakasvili és Vladimír Voronin részvételével. E két utóbbi esetében több közös fájó pont van: Grúziában is állomásoznak orosz csapatok meg Moldovában is, Moszkva pénzt, paripát, fegyvert ad a grúziai szakadároknak (Abházia) éppúgy, mint az ún. Dnyeszter menti Köztársaságnak. Attól viszont nem kell tartani, hogy Európa legszegényebb államában, Moldovában a grúziaihoz vagy az ukrajnaihoz hasonló forradalom következik be. Tudniillik nemcsak Putyin kap frászt a narancsszín láttán, hanem a győztes moldovai kommunisták is, Voronin elnök vezetésével: a választások előtt a kormányzat betiltotta a narancssárga sapkák, sálak behozatalát Ukrajnából, ha kellett, a színérzékeny vámosok le is vetkőztették a belépőket.

Az tény, a moldovai kommunisták a választások előtt száznyolcvan fokos fordulattal faképnél hagyták Moszkvát, és meghirdették a nyugati orientációt, megígértek mindent, még az EU-csatlakozást is. Mint az ábra mutatja, ezzel a koldusszegény országban tudtak szavazatokat szerezni, igaz, valamivel kevesebbet, mint négy éve az oroszbarátsággal. A nyugati orientáció egyébként az ellenzék jelszava volt, főleg a kereszténydemokratáké. Akiket a változatosság kedvéért most Moszkva kezdett el támogatni a kampányban – válaszul Voroninék csalárdságára.

A lényeg: Chisinauban minden marad a régiben, a kommunisták kényelmes többségű kormányt alakíthatnak, egyedül az államfő megválasztásához nincs elég parlamenti mandátumuk. De nagyon valószínű, hogy néhány szavazat erejéig meggyőzik a Demokratikus Moldova Tömböt, a második legnagyobb politikai erőt, így szinte biztosra vehető, hogy Voronin is – az alkotmányban rögzített jogköröknél nagyobb hatalommal bíró – államfő marad. Fél év múlva egyértelműbb lesz, hogy ugyanazok az emberek merre tolják a szekeret. És ami holtbiztos: sem Washington, sem Brüsszel nem Moldova miatt fogja összerúgni a port Moszkvával.