Nagy Testvér, nagy üzlet – és görbe tükör

Az utóbbi években új televíziós műfaj kelt életre: a nézők titkolt kukkolási vágyára világszerte nagy üzletet építő, folyamatos figyelmet fenntartó show-k a szereplők magamutogatását és népszerűséghajhászását is kielégítik. A világ kéttucatnyi országában az elmúlt két-három évben sok tízmillió néző figyelte (figyeli) pár hónapon keresztül az együvé zárt szerencsés kiválasztottak mindennapjait. A dollármilliós költségvetésű show-k nagyon jó üzletet jelentenek mindenkinek. A legismertebbet, a Big Brothert 17 országban jelenleg is bámulják a nézők.


A szeptemberben Magyarországon megindult valóságshow, a Big Brother óriási sikert hozott a licencet megvásárló TV2-nek. Megállt, sőt a visszájára fordult az a két éve tartó folyamat, hogy a RTL Klub egyre több műsora megelőzte nézettségben a konkurens kereskedelmi csatorna leginkább közönségvonzó műsorait. Az induláskor a fiatalok csatornájaként aposztrofált RTL Klub az ősz elején ebben a szegmensben is alulmaradt: tévésorozatait, sőt vetélkedőjét is megelőzte nézettségben a Big Brothert mint zászlóshajót felvonultató, más műsorait is megújító vetélytárs.
A jelenség nem egyedülálló: a valóságshow beindításával az utóbbi időkben lejtmenetbe került elektronikus média nagy üzletet talált. A tévétársaságok segítségével szerte a világon képesek megelőzni a konkurenciát, reklámblokkjaik tele vannak hirdetésekkel, és jól járnak a műsort szponzoráló cégek is: termékeik, akárcsak a megfigyelt szereplők, nagy népszerűségre tehetnek szert. A valóságshow-k alapszabálya közismert: a szereplők közül a végén csak egy maradhat. Ô nemcsak hazaviszi a milliós fődíjat, hanem a legtöbb országban nem áll meg a karrierje: tévés vagy rádiós műsorvezetővé vagy rendkívül keresett reklámszereplővé válik.
A többiek útja sokfelé vezethet. Sokan az ismertség révén jól profitálhatnak a pár hétből. Emberileg van, akit sajnálnak a nézők, de akadt olyan is, akit egy-egy országban közutálat övezett. Vagy még rosszabb is történhet: Svédországban az egyik vesztes öngyilkossági kísérletet követett el, néhányan pedig tartós pszichiátriai kezelésre szorultak a nemegyszer hisztériát sem nélkülöző alkalmi közösségben eltöltött hetek után.
Az ötlet szülőatyja az eredetileg pszichológus holland John de Mol, Európa egyik legsikeresebb televíziós társaságának, az Endemolnak a vezetője. A kezdetben Hollandiában futó műsor rabul ejtette Németországot, Spanyolországot, majd az angolszász világot, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat is.
Maga az alapötlet nem új, George Orwell 1949-ben megjelent regénye, az azóta már fogalommá vált 1984 – amelyben a Nagy Testvér figyelemmel kísérte az utópisztikus Óceánia lakói életének minden egyes mozzanatát – azóta sokakat megihletett.
1973-ban az Egyesült Államokban ugyancsak kamerák követték nyomon a napjainkra szimbólummá vált Loud család hétköznapjait a gyermekek születésétől kezdve a szülők válásáig. Az eredeti Big Brother sikerén felbuzdulva az egyes országok másik (nagyobb országokban harmadik, negyedik stb.) csatornája is megjelent saját készítésű valóságshow-jával, hiszen nem lehet kihagyni a sikert, pláne nem kockáztathatták a lemaradást, vagyis a nézők átpártolását a konkurenciához. Később megjelentek az extrém folytatások is. Robinson Crusoe-t mintázva tíz kiválasztott egy trópusi szigeten "kénytelen túlélni”, élelmiszer és fedél nélkül, amelyeket természetesen nekik kell előteremteniük és megépíteniük.
A valóságshow üzlete igazán az internetkor szüleménye. Hiszen nemcsak a szerkesztők által megvágott, majd az éjszakai blokkban komolyabb terjedelemben leközölt, kiskorúaknak nem való jelenetekre kíváncsi a néző, hanem mindenre. Ezért a házba beszerelt legalább két tucat kamera közül ötön-tízen át bekukucskálhat a felhasználó az interneten át, amely sok tíz-, esetleg százezernyi netező esetében szép summa az internetszolgáltatóknak és telefontársaságoknak egyaránt. További szép bevételt hoz az interaktivitás: miután minden héten szavazni kell, hogy a bezárt társaság által két kiszavazottból ki hagyja el a házat, az emelt díjas telefonok és sms-ek is a részt vevő társaságokat gazdagítják. A magyar esetből kiindulva, ha nettó 240 Ft egy üzenet vagy egy perc telefonálás, úgy a hetente óvatos becslések szerint is 40 ezer üzenet küldése majd tízmillió forint. Továbbá a műsor alatt lehet üzenetet küldeni arról, hogy ki mennyire szimpatikus, vagy egyszerűen akármiről, a televízió alsó részén futó csíkon legalább mindenki láthatja hozzászólásunkat, és nem felejthetjük el a csevegő, flörtölő telefonvonalakat sem. A következő bőr a produkción a mobiltelefónia: csekély díjért letölthető az operátorlogó vagy a csengőhang: a műsor mindenki által felismert főcímdala.
A show büdzséje mindenhol szigorúan titkos: a nálunk egyes újsághírek szerint egymilliárd, más becslések szerint másfél milliárd forintos költségvetés azért már mérhető az ausztrál Nagy Testvér 14 millió dollárjához (1,9 milliárd forint). Jellemző adat, hogy az ausztrál Ten Channel 20 millió dolláros bevételre tett szert.

Valóságshow-k: tükör a személyiségnek

Saját személyiségüket, érzelmi működésüket, erkölcsiségüket "mérik le” a Big Brotherhez hasonló valóságshow-k segítségével a serdülők – állapította meg egy, a részeredményeit minap közlő ausztrál tanulmány. A sydneyi egyetem kutatói több száz 12–18 éves leány motívumait, attitűdjét térképezték fel kifejezetten azzal a céllal, hogy megállapítsák: mire is szolgál a valóságshow a psziché számára. A kutatás eredményei szerint az ifjú nézők mintegy belehelyezik magukat a műsor (személyi) viszonyrendszereibe, konkrét szituációiba, amivel szinte teljességgel valósághű "öntesztelési terepet” kapnak. Ebből következik ugyanakkor az is – állapítja meg a tanulmány –, hogy a közvélekedéssel szemben a serdülő nézők rendkívül mély érzelmi kötődéseket építenek ki egyes szereplőkkel. Azaz azok fájdalma, szomorúsága és boldogsága valóban saját fájdalommá, szomorúsággá, boldogsággá válik. Ugyancsak érdekes megállapítása a felmérésnek, hogy a serdülők öntudatlanul egyfajta morális mérceként használják a műsorokat: a házban kialakuló szituációkra adott saját válaszukat erkölcsi szempontból a szereplők válaszaihoz viszonyítják.

Iván a trópusokra megy

Oroszország jelenleg legnépszerűbb "való világ” vetélkedője egy trópusi szigeten játszódik. Az amerikai licenc alapján készült vetélkedő fődíja hárommillió rubel, azaz mintegy százezer dollár. A tizenkét játékosnak egy kis hajóról kell beúsznia a lakatlan szigetre, mindössze egy hátizsákkal felszerelkezve. Ebben egynapi élelem, illetve néhány használati cikk foglal helyet. Az első kihívás így világos, valahogyan élelemhez kell jutni. A későbbiekben a versenyzők két törzsre oszlanak, s miközben egymással harcolnak, hetenként kisorsolják a legnépszerűtlenebb játékost. A show tehát alapelemeiben megegyezik a többivel. Az orosz sajátosság inkább a versenyzők viselkedésében fedezhető fel. Például a jelenleg futó vetélkedő harmadik napján Fjodor, a 33 éves volgográdi újságárus, Misa, a 45 éves moszkvai docens, valamint Ravil, a 23 éves volt dagesztáni deszantos az összegyűjtött kókuszokból pálinkát próbált előállítani.