Nagy amerikai finálé

Az egykori mintademokrácia olyan szinten polarizálódott, hogy a republikánus szavazók egyharmada simán fegyvert rántana a demokratákra, míg a demokraták ötöde érzi már ezt a belső késztetést. Az egyik tábor a másikat nemzetbiztonsági kockázatnak látja.

Trump „belső ellenségről” beszél hetek óta, köztük megnevezve egy kaliforniai demokrata szenátort név szerint, természetesen az ügyészek mellett, akik ellene az állami vádakat képviselik. Harris pedig igyekszik a „lapozzunk, unjuk már a gyűlöletet” panellal jönni.

A hangulat nemcsak a nagypolitikai kommunikációban feszült, hanem, ahogy az törvényszerű, leszivárog az emberi kapcsolatokba. Ennek tudható be nem kis részben a két sikertelen merényletkísérlet az exelnök ellen. A radikális erők belső, hazai terrorizmusát ez a retorika hosszútávra táplálja föl – ezt Robert Fico is megtapasztalta, a szlovákiai választókkal együtt; ahogy egyre több helyen látszik a szélsőséges egyének erőszakos elhajlása. Immár nem csoportok, hanem magukat egyedül radikalizáló, képernyő előtt kinevelt terroristák adják a fenyegetés egy komoly részét.

Hol tartunk, amikor a szavazatgyűjtő speciális postaládákat egy amerikai elkövető végigjárta autóval, és igyekezett mindegyiket felgyújtani? Ráadásul ezeket a ládákat előre felszerelték belső tűzvédelmi rendszerrel, mert sejtették, hogy ilyesmi történhet?! Szerencsére csak egy esetben fuccsolt be a rendszer, ott több száz szavazat megsemmisült, így az adott körzetben minden levélszavazónak javasolják, hogy ellenőrizze, a rendszerbe beérkezett-e a levele.

A Trump-tábor nagy határozottsággal hisz a győzelmében, amely az adatokból nem következik. Nem az a gond, ha nyernek. A gond akkor lesz, ha véletlenül jövő héten kedd éjjel Harris győz. A konzervatív MAGA-mozgalom a jelenlegi kommunikációs lendülete mellett ugyanis képtelen lenne ezt megemészteni, még a vezető politikusok megszólalásai nélkül is olyan forró a hangulat, hogy maguk a helyi erők kezdenék azonnal kétségbe vonni a demokrata győzelmet.

Márpedig centire kiélezett a helyzet a hét hintaállamban. Bármi lehet: ugyanúgy elsöprő Trump-siker, mint ahogy Harris is megnyerheti az elektori kollégiumot nagy marzzsal. Nem tudjuk, de egyes forgatókönyvek nagyobb eséllyel fognak erőszakhullámhoz vezetni, mint mások, és hol van még a január 20-i hatalomátadás-átvétel...

Lehet, hogy a demokratikus társadalmaknak sajnos időről időre a saját bőrükön kell megtapasztalni, hogy a ma elhangzó uszítások holnap valódi vérré válnak? Hogy a szavak ereje, különösen a közösségi média és a visszhangkamrák korában ez mennyivel súlyosabb? És hogy hányan lesik az autoriter versenytársak közül, hogy hol szórhatnak sót a társadalmi viták által okozott sebekbe?

Ezzel a kontextussal kanyarodunk rá tehát az USA 2024-es elnökválasztásának záró hetére: biztonsági öveket becsatolni!