Nagy állami reklámkampányok várnak ránk

Ha eddig azt kifogásoltuk, hogy a nagy külföldi beruházásokkal kapcsolatos adókedvezmények elkerülik Dél-Szlovákiát, a héten elégedettek lehettünk. A szerdai kormányülésen két esetben is szóba került a régió. Tovább bővül az érsekújvári OSRAM, vagyis a Tesla által kezdett tradíció nem szakad meg. Kétéves huzavona után eldőlt az is, hogy nem számíthat 60 millió koronás adókedvezményre a nagymegyeri Dan – Slovakia Agrar. Ismerve a „dánnal” kapcsolatos környékbeli véleményeket, valószínűsíthető, hogy jó páran nem szomorodnak el a hír hallatán. Ez persze mindenkinek a saját ügye, mi legfeljebb arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a kormány elé beterjesztett és az interneten is olvasható anyag jó keresztmetszetet ad a környéken még mindig titokzatosnak számító cég működésével és terveivel kapcsolatban. Egyébként a dánoknak sincs különösebb okuk szomorúságra, végül is kaptak meghatározatlan időre majdnem kétezer hektár földet bérbe az állami földalaptól. Kíváncsiak lennénk, ha egy szlovákiai gazda jelentkezne Koppenhágában, vajon mennyi dán földre számíthatna.

Mint egy szökőár, közeledik hozzánk a nyugdíjreform kampánya. Szakértők szerint minden eddiginél nagyobb felhajtásra számíthatunk, pedig – a kuponos privatizációt is beleértve – már megértünk egy-két ilyent. Ráadásul nem csak a pénzünkre pályázó új nyugdíjbiztosítók hajtanak napokon belül ránk. Ezúttal nem marad le az állam sem, épp a héten kapott megbízást egy, a Világbank felügyelete mellett kiválasztott ügynökség, hogy 34 millió koronás költségvetéssel juttassa el hozzánk a megfelelő információkat. Érdekes egyébként, hogy a közvélemény-kutatások szerint már most is elég sokan tervezik az átlépést a második pillérbe. Ez ugyanis kétélű fegyver. Ha kevesen lépnek át, a rendszer nehezen indul, és a pénzünk nem fial eléggé. Ha viszont sokan lépnek át, a Szociális Biztosító kieső bevételét a kormánynak kell pótolnia. Kampányból egyébként nem lesz hiány, az egészségügyi minisztérium nem kevesebb, mint 120 millió koronát szán reformjának népszerűsítésére. Az egyetlen gond, hogy egyelőre nincs mit reklámozni. Úgy tűnik, az egészségügyi reformot csak a miniszter akarja, már mindenki más felszólalt ellene. Visszakozni már nem lehet, ezt a játszmát végig kell vinni. Már csak azért is, mert még mindig 15 milliárd koronára van szükség az egészségügy régi adósságainak rendezésére, és bőven termelődnek újak is. Kíváncsian várjuk az orvosi kamara válaszát Zajac miniszter felajánlására, amely szerint véleményt csak a szakmai oldalról mondanának, gazdasági kérdésekhez nem szólnának hozzá. A betegségbiznisz többi szereplője pedig mélyen hallgat. Elég megnézni a legnyereségesebb cégek tavalyi listáját, és képet alkothatunk róla, vajon miért.

A héten egy újabb egykori pénzügyi szolgáltató ügyfelei veszthették el a reményüket pénzük visszaszerzésére. Az 1. Garantált Rt. portfóliójában hiába szerepelt egy sor jó nevű cég, mára az összesre rátették a kezüket a jelzálogot érvényesítő bankok, mivel az egykori nagyhatalmú tulajdonosok ezeket leterhelve igyekeztek finanszírozni nagyra törő terveiket. Ebben az esetben 36 ezer emberről van szó, s pénzük kifizetésére lényegében nem maradt értékesíthető vagyon.

Végezetül – ha már a politikusok mind ez ideig szó nélkül hagyták – foglalkozzunk azzal az uniós felméréssel, amely szerint az új tagországok közül nálunk van a legtöbb szegény. A szociális ügyi minisztérium nem ért egyet az alkalmazott módszerrel, mivel szerinte nálunk a nagy jövedelemkülönbségek miatt torzít a mutató. Az egyre nagyobb különbséget mindannyian naponta érzékeljük, viszont nem értünk vele egyet. Persze, nehéz egyértelműen kijelenteni, mi lenne a megoldás, de ez éppen jó vitatéma lenne a politikusok számára. Ők viszont nem nagyon foglalkoznak a kérdéssel. Ki tudja, miért?