Mutatványosok a páston

Több mint valószínű továbbá, hogy a végleges döntés a második fordulóban születik meg (ott már csak ketten maradnak). Ám továbbra sem tudni, ki lesz Szerbia leendő köztársasági elnöke. A szerbiai sajtó természetesen naponta jelentős teret szentel a témának, politikusokat, politológusokat, közéleti személyeket megszólaltatva, s a közvélemény-kutatással foglalkozó intézetek is ontják az újabbnál újabb adatokat. Mindebből egyelőre az hámozható ki, hogy négyen komoly e-sélyesek, a többi tíz jelölt messze le van maradva. Seselj csetnikvajda belgrádi helytartójaként Tomiszlav Nikolics változatlanul az első helyen említendő. A Szerb Radikális Párt alelnöke 1952-ben született Kragujevacban, műszaki középiskolát végzett, 1998-ban köztársasági miniszterelnök-helyettes volt, posztjáról azonban lemondott, mikor elfogadták a javaslatot, hogy Koszovóra külföldi katonák is érkezhetnek. Nikolics az, aki hadat üzent Európának, a hágai bíróságnak, politizálása a szélsőséges nemzeti indulatok meglovagolásának és a szociáldemagógiának egyfajta ötvözete, támogatói mindenekelőtt az elszegényedett vagy az elmúlt esztendők teljesítményéből kiábrándult néprétegek. A szarajevói születésű Borisz Tadics jóval fiatalabb, végzettségét tekintve klinikai pszichológus, egyetemi tanár, nemrégiben még az államszövetség hadügyminisztere volt. Zoran Djindjics halála után őt választották meg a Demokrata Párt elnökévé. Mostani indulását sokan kétkedve fogadták, ám a kifejezetten európai irányultságú, a tartományi autonómia és a kisebbségek sorsa iránt fogékony Tadics igen gyorsan beérte az eddig biztosan vezető Nikolicsot, sőt – egyes kimutatások szerint – meg is előzte. Kettejük mögött alig lemaradva a Kostunica nevével fémjelzett Szerbiai Demokrata Párt szürke eminenciása, Dragan Marsicsanin helyezkedik el. A kormánykoalíció embere 1950-ben született Belgrádban, közgazdász. Egy időben a szkupstina elnöke volt, jelenleg gazdasági miniszter. Negyedikként a koszovói származású Bogoljub Karics arra példa, hogy tehetős pénzemberek ebben a térségben is szeretnének szerencsét próbálni a politika porondján. Az amúgy műszaki egyetemet végzett Karics (fivérével együtt) lakodalmas zenekarokban muzsikált, az így szerzett tőkéből fényképészüzletet nyitott, majd jelvények gyártásával és mezőgazdasági felszerelések forgalmazásával foglalkozott. Ma a BK Televízió, valamint több lap és folyóirat tulajdonosa, továbbá alapítója az Astra Banknak, továbbá a Mob-Tel és az Eunet cégnek. A maradék időben mind a négyen igyekeznek minél többet felmutatni és ígérni. De mit hozhat a végeredmény? Nem mellékes, hogy Szerbiában az államfő hatásköre meglehetősen behatárolt, de gátolhatja-lassíthatja a törvényhozást, s egyben mégis valamiféle kirakata a köztársaságnak. Ha Nikolics lenne a befutó, nyilvánvaló, hogy vele európai politikus nem áll szóba, ami Szerbia huzamos leszakadásával és szinte kiszámíthatatlan belső forrongásokkal járna együtt. Ha Marsicsanin győzedelmeskedne, akkor a parlamentben a (mindössze) 17 százalékos szavazóbázissal rendelkező Szerbiai Demokrata Párt bebetonozná hatalmát (hiszen Kostunica személyében a kormányfőt is ő adja). A nemzetközi közösség igényeihez ímmel-ámmal, fondorlatos balkáni politizálás időszaka következne: az állóvíz. Tadics sikere esetén legalább valamiféle egyensúly állna be a közéletben, s megmaradna a NATO-békepartnerség meg az EU-csatlakozás esélye. A gazdasági fellendülést ígérő Karics csak elméletileg esélyes, bár népszerűsége gyorsan növekszik, s őt támogatja a menekült szerbek jelentékeny hányada is.

A kérdőjelek sokasodnak, ezek közül végül egyet említenénk. Történt ugyanis, hogy nemrégiben önként feladta magát a körözött Milorad Lukovics Legija, a korábban a belügyminisztérium keretében szinte teljesen önálló életet folytató, hírhedt vörös sapkás elit alakulat főparancsnoka. A francia idegenlégiót is megjárt Legija ott volt Milosevics egykori szerb elnök letartóztatásánál, majd személyét Zoran Djindjics meggyilkolásával hozták összefüggésbe. Mostani jelentkezése mögött sokan titkos vádalkut sejtenek, mások arra számítanak, hogy (őszinte vagy megrendezett) vallomása a választási kampány kimenetelét is érzékenyen befolyásolhatja. Mert akit (vagy egy pártot) Legija a bíróságon befeketít, esetleg a merénylet megrendelőjeként megnevez, az veszíti táborát, hiszen bizonyításra vagy védekezésre már nincs idő. Ezek persze csak találgatások, de élénken foglalkoztatják a közvéleményt, amely – Legijától most már függetlenül – mindinkább érzékeli e választás súlyát. Tegyük hozzá: a közvélemény-kutatási intézetek 55 százalékot is meghaladó részvételi arányt prognosztizálnak.

A szerző újvidéki munkatársunk.