Moszkva inkább Štrougalt akarta

Az 1968-as csehszlovákiai reformfolyamat erőszakos letörése után Moszkva állítólag nem Gustáv Husákot, hanem Ľubomír Štrougalt kívánta a megszállt Csehszlovákia élére állítani – állítják cseh történészek, akik orosz levéltárakban tanulmányozták az akkori szovjet kommunista vezetés dokumentumait.

„Meglepetés volt számomra, hogy eredetileg Štrougalt szánták Alexander Dubček utódjának. A csehszlovákiai szélsőbaloldali politikusok valószínűleg nem bíztak Husákban” – nyilatkozta a Mladá fronta Dnes című lapnak Jitka Vondrová történész, aki Moszkvában átkutatta a volt kommunista politikai bizottság archívumait. Ľubomír Štrougal nem kívánta kommentálni ezt a meglepő információt. A lap kérdésére csupán annyit mondott, hogy „nincs ebben egy csepp igazság sem”. Az általában mérsékelt és pragmatikus politikusnak ismert Štrougal a hatvanas években mezőgazdasági miniszter, majd belügyminiszter volt, s a szovjet megszállás után a hetvenes és a nyolcvanas években kormányfőként tevékenykedett. Gustáv Husák előbb a kommunista párt főtitkára, majd Csehszlovákia elnöke lett. Štrougal évek óta nem nyilatkozik a sajtónak.

Vondrová elmondta, hogy ezt az információt a politikai bizottság egyik határozata tartalmazza. „Számunkra a bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, a vita lenne az érdekes. Ez azonban egyelőre orosz államtitok, s nem kutatható” – mutatott rá a történész. A kutatások másik fontos eredménye, hogy bebizonyosodott: Moszkva politikáját azokban az időkben nagyon erőteljesen befolyásolta a csehszlovák kommunista párt ortodox szárnya, elsősorban Vasil Biľak, Karel Hoffmann, Alois Indra és egy-két további politikus. A moszkvai archívumokat átkutató történészek szerint ők a fő felelősök a normalizációért, a tisztogatásokért, amikor sokan elveszítették állásukat, s kizárták őket a közéletből. „Úgy tűnik, Husáknak valóban volt egy idealista elképzelése, hogy a helyzetet mérsékletesen oldja meg. A szovjetpárti csehszlovák erők azonban kemény fellépésre kényszerítették” – állítja Vondrová.

Annak bizonyítására, hogy a Biľak-csoport mennyire élvezte Moszkva bizalmát, a prágai szovjet nagykövetségnek adott utasításokat hozta fel. „Például amikor a nagykövet utasítást kapott arra, hogy közöljön valamit hivatalosan Dubčekkel (1968-ban a csehszlovák kommunisták főtitkára), mindig ott a megjegyzés, hogy azt saját belátása szerint nem hivatalosan Biľakkal is közölje” – magyarázta Vondrová.