Mobilok és gyerekek

Nemcsak a sugárzás lehetséges negatív következményeire, hanem a társadalmi hatásokra is. Például angol kutatók már az ezredfordulón rámutattak arra, hogy a mobil a gyerekek körében is státuszszimbólumnak számít – vagyis az a menő, akinek van mobilja. Épp ezért 2001-ben Nagy-Britanniában 700 ezer mobilt loptak el – ami az összes lopás 28 százalékát tette ki –, s ennek felét gyerekek lopták el gyerekektől. A friss információ szerint manapság csaknem annyi a mobil, amennyi ember él a földön. Szlovákia lakosainak 86 százaléka rendelkezik mobillal. Ez önmagában véve se nem rossz, se nem jó, csupán egy helyzet, amiből sok minden származhat. Rossz is, hiszen akárcsak az atom, a mobil sem könyörög, hogy szorgos emberi agyak és kezek ártsanak általa. Ám ez a helyzet nem úgy alakult ki, hogy időnként savas eső vagy sáskajárás helyett ájfonok és egyéb kütyük potyogtak az égből. Leszámítva, hogy a mobil hasznos dolog, leszámítva, hogy az emberek nem szeretnek elmaradottnak és szegénynek mutatkozni – ezért inkább nem esznek, de mobilt azt vesznek –, ez a helyzet a mobiltársaságok erőteljes agyba-főbe reklámkampányainak az eredménye. Ami érthető, hiszen a mobilszolgáltatók üzleti társaságok. Eladás nélkül tönkremennének. A mai helyzet tehát az ő sikerességük bizonyítéka. Épp ezért nem tudom mire vélni az egyik operátor újabb tevékenységét. A pozsonyi buszokban tetszetős grafikonokkal megtűzdelve hirdeti a következő információkat. A gyerekek 4 éves korukban kapják az első mobilt. Az alsó tagozatosok 90 százalékának van mobilja. Akinek nincs, azt kirekesztik. A gyerekek egy része, sokkal többen, mint azt a szülők feltételezik, szexuális és droggal kapcsolatos tartalmakat keres a mobillal (itt jön a képbe a mobilinternet). A mobillal képeket és videókat készítenek kicsúfolásra ítélt osztálytársaikról, aztán felteszik a jútúbra és a fészbukra, hogy a fél világ röhögjön rajtuk.

És így tovább. Mi ez a reklám? Dicsekvés? Újabb, rafináltabb húzás? Majd jön egy szülőknek címzett felhívás: ha nem mindegy nekik, mire használja gyermekük a mobilt, keressék fel az operátor segélyoldalát. Nekem erre nincs időm, de feltételezem, nem arra buzdítja a szülőket, hogy ne vásároljanak a gyerekeiknek mobilt (bocs, ha tévedek). Ezért a segítségnyújtási szándékot nagyjából olyan hitelesnek érzem, mintha egy drogdíler, aki előbb rászoktatta áldozatát a kábítószerre, egyszeriben azon kezdene ügyködni, hogy az illető egészségesebben drogozzon. Persze a napi adag elvonása nélkül.