<p>Hogy fog emlékezni a pozsonyi csúcsra az uniós történetírás? Feltűnik-e az európai történelemkönyvek széljegyzeteiben, hogy miben maradtak a vezetők a magyar országgyűlés egykori városában? Konkrétumot keveset hozhatott a találkozó, már csak jogi-formai akadályok miatt is, de lélektanilag adhat egy lendületet, amelynek lesz jelentősége.</p>
Mit fog jelenteni az EU-szótárban Pozsony?
A pozsonyi csúcs nem is csúcs. Hogy lehetne az, ha egy főt, a brit miniszterelnök-asszonyt meg sem hívták, nélküle pedig jogi értelemben már nem tekinthető teljes értékű tanácsülésnek a pénteki. Az első alkalom, hogy a hivatalos témákról már csak huszonheten beszéltek. Épp ezért nem az ilyenkor bevett „következtetéseket” fogadták el, amely a Bizottságot instruálja két tanácsülés között, hanem „deklarációt”, a Pozsonyi útitervet. Tartalmában nem sokkal jobb, mint amire válságos időkben az uniós vezetők általában képesek. Azt mondták ki, hogy fél éven belül igyekeznek elérni a vállalt politikai célokat, és tavaszra, mikor hatvanéves lesz az integráció, szeretnék ezek jelentős részét maguk mögött tudni.
Nyelvezetben mégis sikerült újat hozni. Egy éve elképesztő pohárdobálás ment Brüsszel és a fővárosok közt. Konzervatívok Juncker ellen (pedig papíron egy pártcsalád), bevándorlásellenzők Berlin ellen, visegrádi négyek a nyugatosokkal szemben fogalmazták meg magukat. Ezen most sikerült túllépni. Juncker múlt szerdai beszédével nem ásott több árkot, és Merkel nyomására sikerült elkerülni a nagy konfrontációt. Ha ez kitart, végre nemcsak rövidtávú, hanem középtávú érdekek mentén tudnának kompromisszumos döntést hozni a huszonhetek. Most erre lenne égető szükség.
Persze nem mindenki ment haza elégedetten. Renzi olasz miniszterelnök okkal morgott, megint őt hagyta egyedül a közösség, miközben továbbra is naponta százak próbálkoznak az olasz vizeken. Az EU a bolgár kerítést külön megtámogatta, de az olasz–nemzetközi vizek ügye bonyolult. Vissza lehet fordítani a csónakokat? A líbiai partokon beavatkozhat-e európai katona...? Az emberjogi gyakorlat sok mindent tilt, amit a politika már átírna. Nehéz döntések lesznek, sok választó lesz elégedetlen: mindkét oldalon.
Ehhez képest a magyar miniszterelnök kincstári pesszimizmusa, a szlovák miniszterelnök uniós elnökségi kincstári optimizmusa sejthető volt. A problémákat nem oldották meg, ez nem is volt várható. De ha nem esnek megint egymás torkának nyilvánosan, legalább esély lesz rá, hogy megoldják azokat.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.