Mit akar Putyin a Közel-Keleten?

Vlagyimír Putyin tegnap par-lamenti felhatalmazást kért az orosz haderő külföldi beveté-sére. De mi az orosz elnök cél-ja? Bassár el-Aszad szíriai ve-zető megmentése? Az Iszlám Állam legyőzése? Igen, és emellett meg akarja vetni a lá-bát a Közel-Kelet súlypont-jában, Szíriában.

Az eddig már 240 ezer halálos áldozatot követelő polgárháború négy éve után – amelyet az Iszlám Állam megjelenése, valamint a nyugatiak, az arabok és az oroszok konfliktuskezelésében beállt kollektív káosz jellemzett, és melynek nyomán megindult a többmilliós menekültáradat –, az orosz elnök kezdeményezésekkel állt elő.

Június végén előbb nagyszabású katonai szövetség létrehozását javasolta, amely részben a szíriai hadseregre támaszkodva az Iszlám Állam ellen harcolt volna. Miközben Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ezzel az elgondolással házalt amerikai és szaúdi kollégáinál, valamint több szíriai ellenzéki csoportnál, az orosz hadiipar felgyorsította az Aszad-rendszernek szánt fegyverszállításokat.

Vége a köntörfalazásnak

Később a Boszporuszi-szoroson át Tartúsz szíriai kikötőbe tartó orosz hadihajókat láttak, ahol orosz haditámaszpont működik. Majd amerikai műholdképeken látható volt, hogy Oroszország újabb katonai bázist épít Szíriában, Latakia kikötőváros térségében.

A csapatok bevetése Oroszország első hivatalos távolabbi beavatkozása az 1979-es afganisztáni háború óta. A Szovjetunió szétesése (1991) óta az orosz hadsereg eddig csak közeli területen – 2008-ban Grúziában – bocsátkozott katonai kalandba. Egy magas rangú orosz diplomata Moszkvában így jellemezte az orosz álláspontot: „Elmúlt az ideje a köntörfalazásnak. Az elméletről áttérünk javaslataink gyakorlati megvalósítására.” Nem az első merész pókerjátszmája ez Putyinnak a szíriai válságban. 2013. augusztus végén Barack Obama amerikai elnök – a kongresszus véleményével takarózva – lemondott a Franciaország által javasolt, a szíriai rendszer ellen végrehajtandó azonnali légicsapásokról. Az orosz elnök akkor ezért cserébe a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítését ajánlotta fel. Ennek eredményeképpen Bassár el-Aszad megúszta a légi csapásokat, visszanyerte a hitelességét és a legitimitását.

Most a moszkvai erőfeszítések ugyanezt a célt szolgálják: a szíriai hadsereg támogatását és azt, hogy megvessék a lábukat Szíriában, a Közel-Kelet valamennyi problémájának keresztpontjában, a többfelekezetű Libanontól, a szunnita fegyveresekkel harcoló síita Iraktól, Jordániától és Törökországtól két lépésre fekvő országban. „Akkor kezdtük meg tevékenységünk fokozását, amikor megértettük, hogy az Egyesült Államok vezette szövetség kudarcra van ítélve, és nincs világos terv a jövőt illetően” – mondta Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő.

Puska a színpadon

Alekszandr Golc orosz katonai szakértő szerint amikor az orosz hadsereg felvonul Szíriában, akkor azt azért teszi, hogy be is vessék. „Olyan ez, mint egy Csehov-darab: ha van a színpadon egy puska, akkor annak el is kell sülnie” – tette hozzá Golc.

Egy magas rangú szíriai vezető szerint a katonai beavatkozás fordulópontot jelent. „Moszkva emlékezteti Washingtont, hogy kapcsolatai Damaszkusszal több mint ötven évre nyúlnak vissza, és az ország a befolyási övezetében található. Ez egyben üzenet a térség országainak, hogy Oroszország ismét főszereplő akar lenni” – vélte.

„Az Egyesült Államok számára Szíria nem nemzeti érdekeket érintő ügy, Obama ezért nem lép közbe. Oroszország számára viszont olyan ügyről van szó, amely a földközi-tengeri és közel-keleti állásai miatt közvetlenül érinti az érdekeit” – tette hozzá a nevének elhallgatását kérő szíriai vezető.

Tony Cordesman, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) nevű agytröszt elemzője szerint még az igen szerény beavatkozás is emeli Moszkva státusát és hatalmát. A térségbeli orosz beavatkozás azonban korlátokba ütközik: a tartúszi kikötővel és a Latakiában épülő támaszponttal szemben Washingtonnak Szaúd-Arábiában, Törökországban, Egyiptomban, Bahreinben, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben és Ománban is vannak támaszpontjai.