Mit akar Hlina?

Az Egyszerű Embereket teljes joggal nevezhetjük fura figurák független frakciójának, mivel a szereplési vágyon, a feltűnősködni akaráson kívül nem igazán találunk bennük túl sok közöset.

A szlovákiai politikai pártok többsége valamilyen eszmei áramlat mentén jött létre, és bár néhányukban a pártelnök szerepe elnyomja, esetleg helyettesíteni is tudja az ideológiát, senki sincs akkora bajban az öndefinícióval, mint Matovičék. Az Egyszerű Emberek a jelenlegi pártok elleni tiltakozásként jöttek létre. Azt akarták bebizonyítani, hogy ők tölthetik be azt az űrt, mely a szavazók és az addig létező pártok között tátong. Igor Matovič sikeresen kommunikálta, hogy ő a nép egyszerű fia, aki az eddigi, velejéig romlott politikai elittel szemben újat tud hozni. A szavazók komoly része számára meggyőző, amit mond, hiszen egymaga ugyanannyi karikát kapott, ahány szavazatot az SaS, a párt mely 2010-ben felfedezte, és a parlamentbe juttatta.

De a hírek most mégsem róla, hanem Alojz Hlináról szólnak. A sikeres pozsonyi vállalkozó furcsa politikai nézetivel éveken keresztül borzolta a közvéleményt, legyen szó a parlamenti pártokról, a romakérdésről vagy a magyar–szlovák kapcsolatról. Korábban senki sem akarta őt komolyan venni, de talán neki is jobb volt a pálya széléről bekiabálni. Igor Matovič volt az, akivel egymásra találtak, de már akkor sejteni lehetett, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Pont fél évig tartott, amíg kibújt a szög a zsákból.

Úgy tűnik, Igor Matovič megelégszik azzal, ha a média és az köz érdeklődésének középpontjába kerül, ám ötletei sorra elbuknak, Alojz Hlinának ennél több kell. Ő talán érti, ahhoz, hogy akár Szlovákiában, akár külföldön bárki is komolyan vegye, egy igazi pártot kell létrehoznia. Ennek viszont elég kicsi az esélye, így elképzelhető, hogy Hlina hamarosan más jobboldali parlamenti pártnál kopogtat. Ha van elég eszük a többieknek, nem nyitnak neki ajtót, hiszen láthatják, hogyan járt az SaS Matovičékkal.

Hlina is csak egy bohóc, nem több. Mindenkinek vannak bolondos ötletei, de senki sem akart fehér lovat vinni Budapestre, vagy tutajon leutazni a magyar fővárosig a szlovák–magyar megbékélés jegyében, esetleg egy csónakot felgyújtani a Duna közepén, és még sorolhatnánk. Sokak számára a klasszikus, régi pártok, elhasznált politikusaikkal már feleslegesnek tűnnek. Ám tény, hogy ezeknél az ember tudja, hányadán áll.

A Matovič- és Hlina-féle politikusokkal az a legnagyobb baj, hogy sohasem tudhatjuk, bizonyos válsághelyzetekben hogyan fognak viselkedni, mi jut az eszükbe. Ez meg egy kissé veszélyes.