Mire utaznak a zsaruk?

Tessék elképzelni, hogy egy bankrablás miatt riasztott rendőri kommandó tagjai bevetés előtt provokálnak béralkut felettesüknél, a belügyminiszternél, imigyen megfenyegetvén őt: – Ha nem fizetsz meg bennünket jobban, és nem nyugdíjaztathatjuk magunkat harmincöt évesen(!), megosztozunk a zsiványokkal a zsákmányon, te tálib tahó... Ha pedig visszapofázol, följelentünk uniós szakszervezeti elvtársainknál... Ugye, jóindulattal sem nevezhető normálisnak egy ilyen helyzet? Tehát a legkevésbé sem holmi beleérző készség hiánya miatt van gond bizonyos rendőrök szombati tüntető fütyörészésével. Amely most meg korántsem a rendőri bérharcról szólt, mint két héttel ezelőtti demonstrációjuk. Az aszfaltbetyárokra játszó zsaruk most azt követelték, hogy Vladimír Palko, a belügyminiszter gyakoroljon önvizsgálatot, és vonja vissza Miroslav Litvának, a rendőrök szakszervezete országos elnökének, úgymond, általa eszközölt minapi kirúgását. Palko szerint Litva azért vesztette el bizalmát beosztottjaként, mert rendőrhöz méltatlanul hazudott, amikor szakszervezeti elnöki minőségben a bérharc jegyében vezényelt le egy bizony militánsra sikeredett utcai tüntetést. Amelyen egy olyan transzparenssel jelentek meg Litva emberei, amelynek szövege nagyjából a következő volt: „Ha nem fizettek meg bennünket ti, majd megfizet a maffia...!” Mármost, lehet, hogy a belügyminiszter tényleg egy keményfejű akarnok, aki álmában is lábbal szokta tiporni a szakszervezeti jogokat meg a demokrácia egyéb vívmányait. A rendőrség azonban egy olyan, eleve tekintélyelvű, a mindenkori állomány vasfegyelmére épülő állami erőszakszervezet, amely tagjainak – belépésük pillanatától – önként korlátoztatnak bizonyos politikai jogai. Az efféle kötelék, a független bírói testülethez hasonlóan, épp ezért nem tűri, hogy tagjai a politikai nyomásgyakorlás – más társadalmi rétegek számára egyébként egyértelműen legitim – eszközeivel követelhessenek mégoly jogosnak tetsző igényeket is. Ráadásul egy olyan, korántsem liberális állami költségvetési közegben, amelyben csak nagyon kevés munkavállaló lehet elégedett a bérviszonyaival...! A szóban forgó, kétségkívül politikai felhangú demonstrációt Miroslav Litva elvtársa, sőt kebelbarátja, egy Heinz Kiefer nevű ember, a rendőrszakszervezetek európai konföderációja, az EuroCOP elnöke is megtámogatta. Mégpedig személyesen. Megfenyegetvén Palkót, hogy most már aztán rajta tartja majd a szemét, meg minden... Holott az EuroCOP tulajdonképpen nem sokkal több, mint egy gittegylet. Amely sem többet, sem kevesebbet nem tehet, mint hogy eztán Brüsszelben is áztatja majd Palkót – a Robert Ficóék (Smer) által az Európai Parlamentbe juttatott képviselőkkel kollaborálva... Akár Ivan Saktor, a hazai szakszervezeti guru itthon. Utóbbi egyébként a demonstrációt megelőzően épp a Smer ugyancsak szombaton megtartott kongresszusán nyalt be az egyre nevetségesebb szájhősként zagyváló Ficónak. Aki így, mintha az utcán fütyörészett volna ő is, mintegy szakszervezeti támogatással vezette be a szlovákiai közbeszédbe a „gazdasági hazaárulás” minimum vitatható fogalmát, a „privatizáció felülbírálásának” népbutító agyrémével együtt. Madarat tolláról, embert barátjáról...