Mire jó egy magyar elnökjelölt?

Az elkövetkező hónapokban sokat fogunk hallani arról, hogy a magyar közösség önazonosság-tudata és belső tartása, megmaradása szempontjából mennyire fontos egy magyar nemzetiségű államfőjelölt. Ne üljünk fel ennek! Egyrészt a politika nem így működik, másrészt annál, aki ezt mondja, kérdezzünk vissza: 2004-ben nem lett volna fontos saját jelöltet indítani? „De akkor még a Bugár volt a…” – jönne a válasz. A következő kérdésre (2009- ben nem lett volna fontos?) viszont már nem tudnának mit mondani az illetékesek. Nézzük meg tehát, politikai szempontból kinek, miért jó vagy nem jó, hogy az MKP saját jelöltet indít. Egyrészt jelen esetben jó az MKP-nak. Ha az egész jobboldal egy jelölt mögött sorakozott volna fel, mint 2009-ben, Berényiék aligha próbálkoztak volna. A különcködő, Smer-ellenes egységet megbontó társulat szerepe hárult volna rájuk. Most más a helyzet: Dunát lehetne rekeszteni a jelöltekkel, az újabb jelentkezőre már nem lehet rásütni a megosztó címkét. Az MKP konkurense, a Híd ráadásul már biztos, hogy nem indít saját jelöltet, mivel besorakozott Pavol Hrušovský mögé. S miért nyerhet ezzel az MKP? Egyrészt az elnökválasztási kampányban promózhatják a pártot. Ezt Bugárék aligha tehetik meg. Hrušovský plakátján valószínűleg csak kis Híd-logó lesz, de nem kizárt, hogy még az sem – egy győzelemre törő elnökjelöltnek széles szavazóbázist kell megszólítania, ezt pedig nem teheti pártmezben. Másrészt pár héttel az államfőválasztás után európai parlamenti választás lesz, Berényiék a két kampányt egymásra építhetik. Harmadrészt a magyar– magyar fronton számukra sikeres megyei választások után újabb szimbolikus csapást mérhetnek a konkurenciára. Ha jó, kellően ismert és főleg nem megosztó jelöltet állítanak, minden esélyük megvan arra, hogy az államfőválasztás első fordulójában a magyarok többsége rá szavazzon. Az átlagmagyar ugyanis így fog gondolkodni: „Az első körben nyugodtan szavazok a magyar jelöltre, Fico úgysem nyer nyomban, elég a második fordulóban megtámogatni a továbbjutó jobboldali jelöltet. Egyébként meg kire szavazzak? A szürke Hrušovskýra, a magyarellenes Čarnogurskýra vagy Procházkára, az ismeretlen Kiskára, az ellentmondásos múltú Kňažkóra?” Saját jelöltjük támogatását – ami jó esetben 6–10%-os lehet – pedig úgy magyarázhatja az MKP, hogy ennyire megnőtt a párt szavazóbázisa, ellenben a Hídé nagyon megcsappant. Ami természetesen nem igaz, hiszen teljesen más a parlamenti és az elnökválasztás – ahol ráadásul nem mindenki indít saját jelöltet –, de a felületesebb szemlélő elhiheti a fenti értelmezést. Külön bónusz, hogy a második fordulóban az MKP „hozhatja” a továbbjutó szlovák jelöltnek azt a bizonyos 6–10%-os támogatottságot, amivel enyhén nőhet az MKP elfogadottsága a szlovák pártok között. A Híd számára a fentiek mellett a történet azért is kellemetlen lesz, mert míg a szlovákiai magyar térfélen a hírek és elemzések javarészt a magyar jelöltről fognak szólni, Bugárék egy vele konkurens (szlovák) jelölt mögött fognak állni. Személyi síkon is lehet az ügynek egy nagy nyertese. Csáky Pál, aki EP-képviselő szeretne lenni. Mivel az MKP népszerűségi mutatói alapján jó esetben egy mandátumot szerez a jelenlegi kettő helyett, brüsszeli missziójának fő konkurense az a Bauer Edit, akinek a legnagyobb esélye van arra, hogy az MKP államfőjelöltje legyen. Ha elfogadja a jelölést, valószínűleg nem indul az EP-választáson, s ha mégis, várhatóan csak saját esélyeit rontja: mit szólna a szavazó egy olyan jelölthöz, aki maga sem tudja, hová akar menni (Grassalkovich-palota? Brüsszel?).