Mire jó a média?

Volt kezdetben egy társadalmi elvárás a kis létszámú iskolák ügyében: visszavonni a minimális osztálylétszámokra vonatkozó, szakmailag nem megfelelően alátámasztott, előkészítetlen, egyes magyarlakta mikrorégiók számára katasztrofális hatású törvényt. Ezt a Híd politikusai sajátságos módon fogták fel, és csak az 1–4-es iskolákra vonatkoztatták, legalábbis látszólag ezt a feladványt küldték meg az oktatási tárcának. Ahol megszületett a gyógyír, egy gyorsított eljárásban a parlament elé tolt tervezet formájában. Ismerve a konkurens párt kongresszus előtti hibernáltságát és a magyar szakmai szervezetek komótos reakcióit, ha akkor nem szúrjuk ki, hogy itt baj van, a parlament valószínűleg az eredeti, csak a szó szoros értelmében vett kisiskolákra (tehát az 1–4-es, nem teljes szervezettségű) vonatkozó tervezetet fogadta volna el. Azért is, mert az egész folyamat rohamtempóban, gyorsított eljárásban zajlott.

Ám miután téma lett a hiba, felébredtek az illetékes személyek, és a környezetvédelmi tárca (sic!) által beterjesztett módosítással az 1–9-es iskolákat is menteni szándékoztak. Akkor ezt a javaslatot az oktatási minisztérium kukázta, a kormánykoalícióban nem lett téma, a Híd politikusai pedig már azt mondták: valójában az 1–4-esekkel elérték az eredeti célkitűzés, ne legyünk telhetetlenek. „Lassan odáig jutottunk, hogy ez az eredmény nem is kell. Már nem elég az alsó tagozatos kisiskolákat megmenteni, az összes kis létszámú iskolát tessék megmenteni” – mérgelődött blogbejegyzésében a pártelnök, ám végül a hidasok is „telhetetlennek” bizonyultak. Jött ugyanis egy újabb módosító tervezet a Hídtól, ezúttal már a parlamentben, és – csodák csodájára – elfogadták.

Talán csak véletlen egybeesés, hogy ez pont akkor ment át, amikor mindenki Robert Kaliňák zűrös ügyeire figyel, a belügyminisztert az utóbbi egy hétben a koalíciós pártok közül pedig leginkább a Híd védte. Akár politikai biznisz áll a háttérben, akár nem (valószínű, hogy előbbi, csak az a kérdés, hogy ez Kaliňákot érintette-e vagy valami teljesen mást), a lényeg, hogy sikerült elérni a célt. Mi, a média részéről csak azt ígérhetjük, hogy továbbra is éberek leszünk, reméljük, legközelebb kevésbé lesz rá szükség. Persze, tegyük hozzá: ez még mindig a szerencsésebb eset volt, sajnos a politikusok az érdemi, építő szándékú észrevételeket sem szokták megszívlelni.