Mire (is) jó az EU

Fico vagy Orbán egyaránt szívesen mutogat ezen vállalatokra, esetenként különadók lépnek érvénybe, ami, persze, soha nem old meg semmit. A szuperprofitoknak utánanézve gyakran vagyunk tanúi annak, hogy az adott szegmensben (van ez így pl. a bankoknál is) a nagy bevétel nem a tisztességes piaci verseny vagy a komoly minőség eredménye. Nem. Mindenféle díj, pótdíj, regisztrációs díj, tranzakciós díj vagy roamingdíj hozza a biztos bevételt, hiszen a szolgáltatást gyakran használjuk a piac pedig jóformán kihagyhatatlanná tette az így kereső cégeket az életünkből. A szuperprofit mögött mindemellett sokszor éppen az állami szabályozás hibás voltát, vagy éppen teljes hiányát látni. Így van ez a banki illetékeknél vagy a telekommunikációs díjszabásoknál is. A szolgáltatók pedig, nagyon szívesen meghagyják az adott díjat akkor is, amikor pl. a technológiák fejlődésével a díj indokolatlanná válik. Az Európai Bizottság éppen a piac telítettsége és a technológiai fejlődés okán azt szorgalmazza, szűnjenek meg az unión belüli piacon a roamingdíjak. Tudják, azok, amelyeket akkor kell fizetni, ha külföldön fölvesszük a telefont, az adatátviteli roamingdíjak még a végrehajtót is a nyakunkra hozhatják, mert egy lakásra való összeget lehet ám elfecsegni, elcsetelni, ha az ember gyermeke fegyelmezetlen. A roaming eltörlése egyúttal azt is jelentené, hogy a távközlési piacon gyakorlatilag megszűnnének a határok. Azaz az egyszeri felhasználó Pozsonyból Budapestre vagy Londonba ugyanúgy telefonálna, mint Somorjára, ha pedig ellátogatna prágai, netán müncheni ismerőseihez, vagy a horvát tengerparton áztatná a lábát, annyiért telefonozna, amennyiért a helyiek. Az uniót sok mindenért lehet és szabad is szidni. Sokszor azért szidjuk, mert valahogy elfelejtettük, hogy a vámhatárok, a pénzpiaci korlátok vagy az utazási korlátozások valaha mennyibe kerültek, s nekünk ma gondolnunk sem kell rájuk. Most újra itt van egy terület, amelyben az európai szabályozással a polgár járna jól, neki lenne olcsóbb ugyanaz a szolgáltatás. Mindenképp jobban járna, mint a különadók amolyan szankcionális bevezetésével, mert, mint tudjuk, az állam esetében nincs az a pénz, amit el ne tudna költeni, a különadót az egyszeri polgár állami fejlesztésben sehogyan sem érzi meg. Ezt a szabályozást viszont igen, méghozzá jelentősen. S most gondoljuk hozzá, mi történne, ha ilyen szabályozás érintené az egészségbiztosítás rendszerét is. Akkor látnánk csak igazán, mire jó egy politikai és gazdasági szövetség. Az egyszeri kommentátor általában figyelmeztet, szid, kifogásol, ez egyszer viszont arra mutathat rá: jó nekünk valamire ez az unió. A tisztelt olvasó is elégedettebb lenne, ha hetente ehhez hasonló javaslatokat ismertetne a sajtó.