Minimális a minimum

Októbertől a jelenlegi 5570 koronáról 5950 koronára emelkedhet a minimálbér Szlovákiában – jelentette be tegnap a szociális és munkaügyi minisztérium. Nem nagy előrelépés, az alig 400 koronás emelés alig segít az ekkora fizetésből tengődőkön. Az is igaz, hogy a hivatalos statisztikák szerint a munkavállalók kevesebb mint egy százaléka keres csupán ennyit. Másrészt a minimálbér igazodási pont, nem egyszer ehhez viszonyítják, alakítják a többiek bérezését. A bejelentés nyomán két ellentétes vélemény csap össze. Az egyik szerint ennél radikálisabb bérrendezést nem engedhet meg a gazdaság – ezt nyilvánvalóan a munkaadók mondják. A másik szerint az emelés messze nincs összhangban a kívánalmakkal, a tervezett helyett a 8100 korona volna a méltányos – igen, eltalálták, ez a szakszervezetek álláspontja.

Szlovákia, mint a felzárkózó országok általában, csapdahelyzetben vergődik. Ha a kormány a lakosság kedvében szeretne járni, és lényegesen feljavítaná a minimálbért, akkor megtorpanhatna a gazdaság törékeny növekedési üteme, a külföldi beruházók szemében kevésbé volnánk vonzók. Ha viszont mindent a gazdaság érdekeinek rendel alá, akkor a polgárok elégedetlenségével számolhat, ennek jele az egyre gyakoribb tiltakozás, tüntetés. Ráadásul a Dzurinda-kormány olyannyira meg szeretne felelni az új követelményeknek, olyan gyors tempójú reformokat vezet be, hogy még az egyébként mindig konzervatív Világbank és a Nemzetközi Valutaalap is a tempó visszafogását javasolta.

Ha szemügyre vesszük a térségünkben megállapított minimálbérek nagyságát, azt tapasztaljuk, hogy még a lengyel, a cseh és a magyar minimumtól is lényegesen elmaradtunk. A képet teljesebbé teszi a következő tény: a statisztikai hivatal adatai szerint ebben az évben a reálbérek visszaesésének néztünk elébe, ráadásul jövőre fizetéseink szintén nem fogják követni az infláció ütemét. Vagyis a polgárok szempontjából teljesen jogos a jobb fizetés iránti igény, míg a gazdaság egyelőre nem képes az érdemi javulás alapjait megteremteni.

Olyan ez, mint amiről Karinthy Frigyes írt a tömött busz kapcsán: akinek sikerült felszállnia a buszra, az nyugtatta a peronon maradókat, mondván, értsék meg, nincs több hely. Aki viszont lemaradt a járműről, az lázongott, a tömegközlekedés átszervezését követelte, sőt egyenesen forradalmi tettek után kiáltott. A saját fizetési szalagját a kezébe véve mindenki eldöntheti: elfogadja-e a kialakult helyzetet vagy sem.