Minimálbér és fél év fizetett szabadság

Aki komolyan gondolja a választási sikert, az nem engedheti meg magának a nyári üresjáratot. Ez egyaránt érvényes a már bejáratott politikai pártokra és új kihívóikra is. Az összes kártyát még nem kell kiteríteni az asztalra, de az első ígéretek már előkerültek. A régi politikai motorosok és az új titánok közötti különbségeket jól illusztrálja a két jelenleg legerősebb politikai párt hozzáállása a munkavállalók helyzetének javításához.

Zsugorodó szavazóbázisa visszaszerzésére Robert Fico és a Smer ismét a minimálbér emelését választotta, ami már jól bejáratott politikai eszköz. A háromoldalú érdekegyeztetés menetrendszerű összeomlása után Robert Fico bejelentette, hogy a kormány a minimálbért jövőre 580 euróra javasolja emelni. Ez az utóbbi évek legdinamikusabb minimálbér-növekedését jelentené, de Fico tervei ezzel még korántsem érnek véget. A Smer elnöke azt szeretné elérni, hogy a minimálbér a mindenkori átlagbér 60 százaléka legyen. A minimálbér automatikus emelkedése önmagában nem rossz ötlet, de a 60 százalék ma 607 eurót jelentene, ami a mai gazdasági körülmények között mindenképpen túl magas. Ez a szint a magasabb munkanélküliséggel küszködő, elmaradott régióknak komoly gondokat jelentene, ugyanis a magas bérszínvonal miatt kevesebb új munkahely teremtődne. Figyelembe kell továbbá venni azt is, hogy a világgazdaság teljesítménye egyre romlik, és egyre több kockázat jelenik meg a láthatáron. 

Ezt érdemes lenne figyelembe venni a minimálbér értékének megállapításánál is, ugyanis a túl magas minimálbér egy esetleges gazdasági válság esetén csúnyán visszaüthet. 

A magát modern baloldali pártként definiáló Progresszív Szlovákia másképpen közelít a munkavállalók helyzetének javításához. A párt szeretné, ha a munkajogba bekerülne az úgynevezett szabbatikál intézménye, mely 6 és 12 hónap közötti szabadságot jelentene. A PS tervei szerint azok a munkavállalók kérhetnék ezt a hosszú távú szabadságot, akik legalább 10 évet ledolgoztak ugyanannál a munkaadónál, és a szabadságuk ideje alatt jogosultak lennének a Szociális Biztosító által folyósított járadékra, ami a nettó bérük 70 százalékát tenné ki. A szabbatikálon eltöltött idő nem számítana bele a ledolgozott évekbe, ami a nyugdíjkorhatár kitolódását jelentené az ezt a lehetőséget kihasználó munkavállalók számára. A Progresszív Szlovákia szakértői a munkavállalók kiégését szeretnék megelőzni ezzel a javaslattal, és egyúttal a munkavállalók teret kapnának olyan továbbképzések elvégzésére, melyekre teljes munkaterhelés mellett nincs lehetőség.

Valahol érthető a szabbatikál ötlete, ugyanis a szellemi dolgozók között a kiégési szindróma egyre több embert érint. Az viszont kérdéses, hogy mennyire van szükség ennek az intézménynek az általános bevezetésére.

Ez tipikusan olyan dolog, melyet alapvetően a munkaerőpiacra kellene hagyni, a felelősségteljes munkáltatók már ma is felkínálják alkalmazottaiknak ezt a lehetőséget.

Politikai szempontból is megkérdőjelezhető, hogy a PS mennyi új szavazót tud szerezni ezzel a javaslattal. Táborának kemény magja, amely az átlagosnál magasabb képzettséggel rendelkezik, biztosan értékeli az ötletet, de az átlagpolgár más problémákkal küszködik, ezért a szélesebb réteg megszólítására komplexebb javaslatokra lesz szükség. Viszont mindenképpen pozitív, hogy a párt próbál új témákat elővenni, és nem a magasabb minimálbérrel és szociális csomagokkal akarja megvásárolni a választópolgárt, mint azt a jelenlegi kormánypártok teszik.