Mindennapi szemetünket

Gabriela Matečná szomorúságába felháborodás vegyült, majd kijelentette, hogy felszólítják az érintett gyártókat, ne osszák két kategóriára a fogyasztókat. A nyugatiak lennének azok, akik magasabb minőséget érdemelnek, mi meg azok, akiknek jó a silányabb is. Egy élelmiszeripari hatáskörökkel rendelkező miniszternek nyilván kötelessége hasonló megnyilvánulásokat produkálni, mindazonáltal érdemes kicsit bekukucskálni a probléma csomagolása mögé.

Üdítőitalok, fűszerek, filteres teák, sajtok, húskészítmények, amelyek ugyanolyan csomagolásban várják, hogy beléjük harapjanak keleten és nyugaton, de ami hozzánk jön, abban több a mű és a tartósítószer és a többi, ami rontja a minőséget. Ez pedig nagy kitolás mivélünk.

Az egész problémáról egyébiránt az jutott eszembe, amikor 2015-ben egyesekben felháborodást keltett, hogy a WHO egészségügyi világszervezet jelentése hivatalosan is rákkeltőnek titulálta a füstölt kolbászt és szalonnát. Mert mégis, mit gondoltak a tisztelt fogyasztók? Hogy a kolbász ugyanúgy hat a szervezetre, mint a görögdinnye? No de ne ragadjunk le a zsíros ételeknél, hiszen a téma most a kóla meg a filteres tea meg a vákuumozott tasakos virsli meg a Snickers csoki (elnézést, de ez az első nemzetközi csokimárka, ami eszembe jut). Tartósító szerek és E betűs adalékanyagok nélkül valószínűleg semelyiket nem lehet legyártani (a filteres tea talán kivétel, de azoknál nem is az E betűkkel volt gond, hanem a súllyal meg a csomagolással). Adott tehát néhány élelmiszer, amelyek köztudottan nem egészséges, és hát valljuk be, egész jól el lehet nélkülük éldegélni. A kóla kimondottan káros, a hosszú ideig elálló virslik húskészítménynek csak jóindulattal nevezhetőek, de ha kerül is beléjük hús, azt sem biztos, hogy szeretnénk elfogyasztani, ha megmutatná nekünk valaki azelőtt, hogy a darálóba kerül. Úgyhogy most gyakorlatilag azon háborodtunk fel, hogy a hozzánk érkező élelmiszeripari szemét szeméttartalma kimutathatóan nagyobb, mint a nyugat-európai országokba érkező élelmiszeripari szemét szeméttartalma. Mindezzel nem azt állítjuk, hogy a nálunk készülő virslik vagy csokoládék többsége jobb minőséget képvisel, mint a miniszter asszony által említett bizonyos világmárkáké, hiszen attól, hogy valami hazai, sajnos egyáltalán nem jobb. Viszont a nyugat-európai országok lakosai közül, aki megengedheti magának, a hazait választja, mert az évtizedek óta működő kis családi gazdaságoknak köszönhetően szélesebb az élelmiszer-kínálat minden régióban. Ezeket a vállalkozásokat kellene segíteni, ösztönözni mifelénk is, akinek meg mindegy, úgy is a filléres párkit eszi, kólával, mert az olcsó.