Mindennapi jegyeinket...

Mégiscsak lehet szeretni Schustert. Azért szeretem, amit nem tett meg: nem hagyta jóvá a parlament által elfogadott, étkezési csekkekre vonatkozó határozatot.

A napközben joghurton, kaszinótojáson és kakaós csigán élők nevében köszönöm neki ezt, bár tudom, hogy a baloldali képviselők súgtak a háttérből, ugyanis ők ijedtek meg leginkább saját emberük javaslatát hallván, és látván, hogy a parlament rábólint a dologra. Maňka képviselő szerint tűrhetetlen, hogy egyesek szeszes italra és cigarettára költik az utalványokat, melyekért meleg ételt kellene fogyasztaniuk.

Nos, én sem vagyok teljesen ártatlan, ám leginkább a fent említett három dolgot veszem jegyért a sarki boltban, sőt mióta sonkás zsemlét is tartanak, az is kerül a kosárba. Gyakran a másnapi reggelim is megvan ugyanabból a jegyből, literes gyümölcslé is jut, nem beszélve a jégkrémekről. Sokan vagyunk ezzel így, mert az éttermi kiszolgálás lassú, az idő kevés, az étkek pedig nem férnek bele egy jegybe, és ugyan ki adna kettőt egy ebédért? A vegetáriánusok meg muszájból járnak a boltba, mivel a legtöbb étteremben úgy néznek rájuk, mint a marslakókra.

A kisember csekélyke örömérzetét stimulálandó működik ez a sajátos jegyrendszer, az étkezési utalványok által még az is hozzájut egy kis svájci csokihoz, kaviárhoz, avokádóhoz, aki különben csak a szemét legeltethetné rajtuk. Édesanyám is ily módon szerzi be a hétvégi sonkát, büszkén számolgatva, mennyit megtakarított, egy ismerősöm meg munkanélküli öccsét hordja halsalátázni a büfébe.

Ebbe az idillbe rondított bele Maňka honatya, aki egyébként tudhatná, hogy a legtöbb boltban rég nem adnak jegyre szeszes italt, cigarettát pedig a lengyel piacok környékén szokás venni. Most várhatóan módosítják a módosítást, listázzák a jegybarát élelmiszereket. Pedig én már majdnem bespájzoltam zacskós levesből és konzervekből!