Mindenki szégyene

Vajon a Srba-botrány, egy újságíró meggyilkoltatásának kitervelése az előző cseh kormány szégyene? Kavané? Zemané? A titkosszolgálaté? Esetleg a szociáldemokratáké? A Srba-ügy az egész társadalom szégyene – az aljasággal szembeni toleranciáé. Jan Kavanon kívül így a közéletből másoknak is vissza kellene vonulniuk: a Štiřín-botrány nyomozóinak, a Zeman rágalmait elbírálóknak, a titkosszolgálat egyes vezetőinek. Ez csak egy szelete a lemondásra érett cseh politikai szereplők tortájának, mégis mindannyian tudjuk: senki nem fog lemondani. Csodálkozástól tágra nyílt szemeink előtt sok kicsi aljasság körvonalazódott, és ugyanilyen csodálkozva láttuk, hogy a nyomozók és a bírák néha már szinte vérlázító, néha nevetséges jóindulattal bántak a hitvány zsarolókkal. Az egész ország hallotta a televízióban a Štiřín Konferenciaközpont igazgatójának megzsarolását: a bíróság mégis azt mondta, nem történt semmi. Az igazságügyi szervekben nem bízunk eléggé: túl gyakoriak a kétségbe vonható döntések, és ritkán őrködnek a mi biztonságunk fölött. Annál gyakrabban nevetnek az igazságon. Talán a másik oldalon állók jobban bíznak az igazságszolgáltatásban: megtévesztik, elhallgattatják, lefizetik őket, összekuszálják az ügy szálait. Félelem nélkül viszik véghez kétes ügyleteiket – azzal a tudattal, hogy semmi bajuk sem eshet. Srba a sokbotrányos emberek közé tartozik. Sokkal korábban el kellett volna csúsznia, sokkal kisebb visszaélésekért. Ok volt rá elég. ĺgy nem kellene ma olyan magasról repülnie. Abban a világban azonban, ahol sok mindent elnéznek, könnyen elhihetjük, hogy érinthetetlenek vagyunk. Könnyen elhihetjük azt is, hogy istenekké lettünk. Miért akart bérgyilkossal megöletni egy újságírónőt? Vagy a múltban megjelent írások miatti beteges gyűlöletből, vagy az amiatt érzett félelméből, ami még ezután megjelenhetne. Egy újságíró megölése mindig különleges gyilkosság. Mindenkiben félelmet akar kelteni: félni kimondani és megírni az igazságot, félni megnevezni a mások bűneit, félni a szabadságtól. Az egyik legvisszataszítóbb gyilkosság: a szabad embereket akarja megfélemlíteni, a gyilkosoknak pedig különleges előjogokat biztosítana. A vicc csak az, hogy a szabadság ilyesfajta meggyalázása nem az égből pottyan egyik pillanatról a másikra. Hosszú folyamatról van szó, amelyet némán eltűrünk, egyesek ráadásul aktívan. Kavan külügyminiszter az egészet erényként tüntette fel. Felmerül a kérdés – egyszer nálunk is lövöldöznek majd a politikusok? A kérdés megválaszolása nem nehéz – ha megengedjük, hogy köztünk egyesek istennek tekintsék magukat, akkor igen. Vagy őrizzük meg nyugalmunkat: Srba botránya nem jelent semmit. Az égből pottyant.

A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora