Milyen lesz az ország 15 esztendő múlva?

1999 elején bármelyik hazai pénzintézetet bezárhattuk volna – idézhetjük sokadszor a jegybanki illetékest. Ebben jócskán benne volt a keze magának a nemzeti banknak is, amely éveken keresztül tétlenül figyelte a pénzintézetekben folyó fehérgalléros rablást. Soha többet nem fordul ez elő, mondják, mióta 120 milliárd koronánkkal stabilizálták a szektort. Eközben még véletlenül sem bukkan fel olyan információ, hogy azokért az évekért valakinek akár a haja szála is görbült volna a jegybankbank (persze, ami még rosszabb, a százmilliárdos mankót összeguberáló kereskedelmi bankokban sem). Ezen a héten viszont munkába állt a bankfelügyeletért felelős új jegybanki alelnök, fogadkozva, hogy soha többet nem kell tartani a néhány évvel korábbi állapottól. Persze, neki azért jobb dolga van, mint elődjének, mert a kilencvenes években mindenki lopta a pénzt, aki közel jutott hozzá, most azonban a külföldi tulajdonosok esetében a játékszabályok sokkal tisztábbak.

A Szlovák Távközlési Vállalatnak kezdenek nagyon a körmére égni az állandó áremelések. Miután már a kormányfő is beavatkozott, megígérték, január végére újra átgondolják a dolgot. Elképzelhető, hogy legalább az internettel kapcsolatos meglepő döntésüket visszavonják. A távközlési vállalat üzletpolitikájának csak a mobilszolgáltatók örülnek, hiszen a magas vezetések árak miatt a lakosság inkáb maroktelefont választ. A mobilszolgáltatók egyébként ezen a héten a statisztika miatt vesztek össze, mondván, a Globtel nagyobbnak mutatja magát, mint amekkora valójában.

Forrong az ország a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban. A legkellemetlenebb, hogy az adóhivataloknak nincs elég nyomtatványuk. Miután a terjesztésbe beszálltak a napilapok és az internetről is letölthetők a nyomtatványok, talán konszolidálódik a helyzet. Ettől azonban a pénzügyminisztériumban elgondolkodhatnának azon, hogy ha már belevágnak valamibe, akkor annak a feltételeit is meg kell teremteni. A másik kérdés pedig az, mekkora a hatása az egész akciónak, vagyis a rendszer képes-e a körmére nézni a hirtelen vagyonosodóknak. A Dzurinda-kormánynak eleinte volt egy ilyen nekibuzdulása. Azóta nagy a hallgatás, vagyis vajúdtak a hegyek, de csak egeret szültek. Pedig az egyszerű választó azért is hálás lett volna, ha kiszivárog, ki hány unokatestvérére írta szét a vagyonát. Az elkövetkező hónapokban ezen a téren nem várhatunk újabb fejleményt. Azóta ugyanis eltelt három év, és ha most kezdenének hasonló akcióba, akkor nagy valószínűséggel a saját kutyáik kölkeinek tájékára érkeznének, ezt pedig ugyebár a saját kutyák nem szokták jó szemmel nézni. ĺgy újra várhatunk egy évet, amikor majd az újak tesznek erős kijelentéseket, és kíváncsian figyeljük, mikor derül ki, hogy ők is csak színházat játszanak.

A napi problémák mellett érdemes odafigyelni a távolabb mutató dolgokra is. Egy, a héten közzétett tanulmány Szlovákiát 2015-ben a nyugati cégek összeszerelő üzemeként, nyugati árakkal, de csak feleakkora gazdasági teljesítőképességgel és jelentős ukrán, illetve orosz kisebbséggel jellemzi. A sajtóban megkérdezték erről a minisztereket, akik általában azzal ütötték el a választ, hogy ez nem tekinthető hivatalos anyagnak. A kormányfő pedig hozzátette, már megbízást adott egy hivatalos prognózis kidolgozására. Emiatt sem kell nagyon lelkesednünk, hiszen víziót azért szokás készíteni, hogy utána lassan, de kitartóan közeledjünk felé. Egy minimális támogatottsággal rendelkező tömörülés esetében ilyen aktivitás a választások előtt legfeljebb nagyzolásnak tekinthető. Sőt, mivel a vízió alapgondolata az lesz, milyenné is válik az ország a gazdasági, oktatásügyi, nyugdíj- és egészségügyi reform után – így azt is mondhatjuk, hogy a vízió az ezeken a területeken terméketlennek bizonyult jelenlegi kormánykoalíció görbe tükre lesz.

A végére pedig egy szomorú hír. Annak idején a parlamentben a politikusok leszavazták a pénzügyminiszter javaslatát a lakástakarék állami prémiumának csökkentéséről. Az így keletkező egymilliárd koronás kiesést a cigaretta fogyasztási adójának növelésével pótolják (különben nem maradt volna a szívükhöz közeli témák támogatására). Nos, azóta kiderült, hogy bár a dohányosokat jól megvágták, az állami prémium is csökkent. Egyszerűen úgy, hogy bár maradt a 25 százalék, de a tavalyi 18 ezer koronával szemben idén csak 16 ezer jár. A lakás-takarékpénztárak szerint ezzel ügyfeleik rosszabbul jártak, mint az ősszel megbuktatott eredeti javaslattal. A lakástakarék az elmúlt években valóban össznépi megtakarítási formává vált. Aki ebbe belenyúl, az százezrek reakciójával számolhat. Márpedig ha ennyire primitív módon teszi, akkor az urnáknál a válasz is hasonló lesz.