Milliomos bírálat

Az SaS elnöke felháborítónak tartja, hogy Andrej Babiš cseh pénzügyminiszter, a Duslo tulajdonosa 300 millió eurós befektetéséért cserébe 58 millió eurós adókedvezményt követel az államtól, 800 alkalmazott elbocsátásával fenyegetőzve. Sulíknak igaza van, amikor a kormányt azért bírálja, mert az enged a zsarolásnak, a liberális pártelnök azonban a felületes kritikánál nem mehet tovább, ez esetben ugyanis azokkal az elvekkel találná magát szemben, amelyekre a pártját felépítette.

Szlovákiában az elmúlt években a mérvadó jobboldali pártok többségébe beszivárogtak a piac mindenhatóságát szektás módszerekkel hirdető alapítványok „szakemberei”, ami alapvetően nyomta rá bélyegét az említett pártok gazdasági programjaira. Az egyes pártok között jelentős különbségek vannak, ám ami biztos, hogy a neoliberális gazdaságpolitika legvegytisztább változata épp Sulík pártjához köthető. Márpedig a neoliberális gazdaságpolitika egyik alapelve – az alkalmazottak csaknem teljes jogfosztása és az állam leépítése mellett – a tőke szabad áramlása és a tőketulajdonosok mindenhatósága. Ma ez az uralkodó ideológia, a nagy nemzetközi multik így azt tesznek velünk, amit csak akarnak, hiszen az országok, teljes politikai pereputtyukkal együtt, a lábaik előtt hevernek. Az egyes államok csak a multik előtti hajlongás módozataiban különböznek. A befutott, fejlett gazdasággal, jól kiépített infrastruktúrával, alacsony korrupcióval, biztos jogi és vállalkozói környezettel büszkélkedőknek nem kell a porban csúszniuk, hogy elnyerjék a kegyeiket. A többiekkel szemben azonban már-már maffiamódszereket vetnek be: azok az államok, amelyek – adókedvezmények vagy közvetlen támogatások formájában – nem fizetnek eleget, vagy túl sok jogot és tisztességes fizetést biztosítanak az alkalmazottaknak, nem számíthatnak kegyes elbánásra. Ez a neoliberális gazdaságpolitika lényege, amit az SaS és a hozzá hasonló pártok politikusainak eszében sincs bírálni, sőt, még azt sem tartják politikailag korrektnek, ha valaki a neoliberális szót ki meri ejteni a száján.

Mindezt figyelembe véve, Sulík Duslóval kapcsolatos kijelentése felületes ellenzéki populizmusként értékelhető, amelynek semmi más célja, csak hogy rúgjon egyet a kormányon. Ha a liberális politikus valóban őszinte kritikát szeretne megfogalmazni, el kellene ismernie, hogy a problémák többségéért az a beteg gazdaságpolitika a felelős, amelyre a pártját felépítette, és amelyért ma is képes lenne foggal-körömmel harcolni. Erre persze nem számíthatunk, hiszen ő is ahhoz a rendkívül szűk réteghez tartozik, amely a gazdagságát ennek a rendszernek köszönheti.