Mikloš most meghátrált

Ritkaságszámba megy, ha arról hallunk, hogy Ivan Mikloš pénzügyminiszter valamelyik takarékossági tervét elvetik. Az államkassza rendíthetetlen őrzője, minden kiadás nagy lefaragója legutóbb huncutul 80 millió koronát szeretett volna lecsípni a lakás-takarékpénztárakban spóroló ügyfelek állami prémiumkeretéből. Természetesen érvekkel

dúcolta alá kurtító szándékát, mégpedig azzal, hogy ha már a jelzáloghitelek felvevőitől jövőre elveszik az állami kamattámogatást, akkor a lakásépítés finanszírozását támogató másik pillérből is le kellene fűrészelni. A különbség csupán annyi, hogy jelzálogot többnyire az átlagkeresetnél magasabb bevétellel rendelkezők vehetnek fel, míg a lakás-takarékpénztárak a kevesebb pénzből élők lakásfelújításait segítik.

Ám megtörtént a csoda, kedden a parlament ellenzéki és kormánypárti képviselői példaértékűen közös nevezőre jutottak, s egységesen elvetették a pénzügyminisztérium beterjesztését. Marad hát minden a régiben, nem kell mégsem 23 ezer koronát összekuporgatni a teljes állami prémium megszerzése érdekében. Az ideihez képest mégis lesz egy apró különbség: 16 700 korona helyett jövőre mintegy 17 300 koronányi megtakarítás kell a 2500 koronás prémiumért cserébe.

A képviselők megértették, hogy feleslegesen bosszantanák fel a három hazai lakás-takarékpénztár több mint másfél millió ügyfelét, hiszen a kliensek már most sem képesek kimeríteni a teljes prémiumkeretet. Mégpedig azért nem, mert nagy részük anyagi helyzete nem teszi lehetővé az évi alig 17 ezer korona megtakarítását sem, így a teljes állami segítséghez sem jutnak hozzá. Időnként úgy tűnik, a hivatalok, minisztériumok nem látják a számok mögött az embert, s ebben az esetben úgy akartak megtakarítani 80 milliót, hogy közben a kis keresetek miatt további, legalább 500 millió korona a prémiumokra szánt kasszában marad.

Egyébként a lakás-takarékpénztárak immár tartósan pofozógépnek számítanak: a Mečiar-kormány idején azért kurtították meg mozgásterüket, mert az ügyfeleik úgymond bundákat, autókat vásárolnak az akkor még 6000 koronás éves prémiumból. Később a csökkenő inflációra hivatkozva faragták le fokozatosan az állami segítség mértékét. Az a döntéshozókat már kevésbé érdekelte, hogy a lakás-takarékpénztárak működésük 12 éve alatt összesen 131 milliárd koronával támogatták a lakásállomány korszerűsítését, bővítését. A kedden elfogadott törvény értelmében azonban végre megszületett az a képlet, aminek segítségével politikamentesen ki lehet számítani a mindenkori állami prémium nagyságát. Ez nagyszerű, ám máris felmerül a kérdés: a lakás-takarékpénztárak méreglevezető szerepét most mi veszi át?