Miért nem volt nyilvánvaló?

Ezek a vélekedések alábecsülik azt, mennyire nehezen született meg a döntés a Smeren belül. Nem egy hosszas színjáték utolsó felvonását láttuk, hanem egy valódi döntéshelyzet végeredményét. A kulcskérdés az, hogy Fico előre vagy hátra kíván-e lépni az államfői poszttal. Ha lehet hinni a smeres körökből szivárogtatott információknak, az utóbbiról van szó. Hogy miért, azt csak maga a kormányfő tudja – a miniszterelnöki tisztség mindenesetre nem wellness üdülés, nem mindenki bírja hosszú időn át. A hátralépésre utal az is, hogy semmi jele nem volt, hogy a Smer meg szeretné erősíteni az elnöki jogköröket – márpedig erre szükség lett volna ahhoz, hogy Fico potenciális új székéből is olyan (vagy nagyobb) befolyással legyen az események alakulására, mint most. Bár az is igaz, hogy a Smer vezérközpontú párt, és Fico nem nyugdíjba vonul. Az elnöki székből de facto irányító jogkörök nélkül is lehet hatni a politikára. Meg később is lehet jogköröket odavonni a Grassalkovich-palotába. Csakhogy ha Fico elnök lesz, valaki helyette ténylegesen miniszterelnökké válik, hatalommal, erővel és potenciállal saját politikai hálózatainak továbbépítésére. Ez nem egy Putyin/Medvegyev játék lesz, egy egyszerű rosálás: bárki is lesz az új miniszterelnök, fokozatosan függetleníteni próbálja magát Ficótól, és egyáltalán nem evidens, hogy mondjuk 2016 után is alárendeli magát az exfőnök útmutatásainak. A hosszas hezitálás fő oka személyi kérdések miatt lehetett. A Smeren belül ugyanis nincs igazi „kettes”: bár Robert Kaliňák igényt formált a kormányfői posztra – lásd a smeres sajtóhírek a két Robertet non stop együtt emlegető szövegezéseit –, de a „kassaiak”, Paška házelnökkel az élen komoly ellenfelet jelentenek. És az első Fico-kormány más topminiszterei körüli csoportok sem teljesen súlytalanok ma sem. Az, hogy csak az ünnepek előttre sikerült kisakkozni az utódlást, a belső harcok, üzletelések, szövetségkötések bonyolultságát mutatja. Nyilván attól tartanak leginkább, hogy a Fico utáni Smert szétfeszíti a rivalizálás, és Fico immár államfőként csak tétlenül nézheti, ahogy pártja darabokra hullik. Ez a veszély fennáll, de az, hogy Fico végül mégiscsak ringbe szállt, arra utal, hogy bízik a Smer jövőjében. Nem volt rég lefutott dolog Fico indulása, ahogy az sem lefutott, hogy nyer. Ugyan népszerűsége sokkal nagyobb, mint bármely másik potenciális smeres jelölté, de utálói tábora is jelentős. Az elnökválasztás második köre így egy Ficóról szóló népszavazássá változhat. Persze ott is ő lesz az esélyes – különösen, ha a jobboldali pártok addig szétverik magukat és egymást. De azért még korai lenne megrendelni az új tapétákat az elnöki palotába.