Az a mód, ahogy a Smer emelni akarja az éjszakai, a hétvégi és az ünnepnapi munkáért járó bérpótlékot, az iskolapéldája annak, hogy ilyen változásokat hogyan nem szabad véghezvinni.
Miért háborognak?
A vállalkozók is ugyanolyan állampolgárai ennek az országnak, mint mások, és a kormánynak velük szemben is tisztességesen kell eljárnia. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a kormánynak legalább a jogalkotás alapvető szabályait illene betartani. Ha olyan változást vezet be, amely 750 ezer munkavállalót érint és évi egymilliárd eurójába kerül a munkáltatóknak, akkor a kormánynak kutya kötelessége ezt kormányjavaslatként a parlament elé terjeszteni, nem pedig stikában, képviselői előterjesztésként. Mert a kettőre más szabályok vonatkoznak. Ha a Smer elnökének meggyőződése, hogy a tervezett változások megalapozottak és megfelelő érveket tud felsorakoztatni mellettük, akkor álljon elő velük, a tervezetet pedig bocsássa tárcaközi egyeztetésre. De az a hangnem méltatlan egy kormányfőhöz, ahogy Fico reagált a Szlovák Vállalkozói Szövetség észrevételeire.
Azt kérdezni a vállalkozóktól, hogy „mi az istent picsognak”, legalábbis arrogáns. Nem beszélve arról, hogy csak annyit kértek: a kormány viselkedjen úgy, ahogy állami szervnek viselkednie illik.
Fico azt is mondta, hogy a „vállalkozóknak nincs mit picsogniuk”, „mert egy csomó privatizátor van közöttük, meg újgazdag csemete, meg adócsaló”. Attól is nehéz eltekinteni, hogy a privatizátorok és az újgazdagok köre szépen belefolyt Fico kormányzásába, amikor 2006-ban Vladimír Mečiarral és Ján Slotával alakított kormányt, attól meg végképp nem lehet, hogy úgy tesz, mintha az adócsalókhoz semmi köze nem lenne. Három kormányzati ciklusa alatt úgy terjedt el ez itt, mint a pestis, úgyhogy a saját bűneit nem kellene a vállalkozók szemére vetni. A Smer elnökének fő érve pedig imígyen hangzik: „Amikor az államnak és a cégeknek jól megy, akkor úgy illik, hogy a cégek megosztozzanak a hasznon az emberekkel”. A gond az, hogy Fico ezt a cégek meg az alkalmazottak közötti megosztozást úgy képzeli el, hogy azzal az állam jár jól. Abból az évi plusz egymilliárdból, amit a vállalkozók a bérpótlékokra kifizetnek, több mint 500 millió euró egyenesen az államkasszába vándorol adók és járulékok formájában. Ha Fico azt mondja, hogy a keményen dolgozó emberek megérdemlik a magasabb pótlékokat, akkor nagyon furcsa, sőt diszkriminatív, hogy a javaslat szerint ez a magasabb bérpótlék nem jár az állami szektorban és a közszférában.
Talán az ott dolgozók nem érdemlik meg, csak mert állami alkalmazottak? Vagy a kormányfő csak a más számlájára tud „nagyvonalúskodni”?
A pótlékok emelése nagyon emlékeztet arra, amikor a minimálbér emelésével az állam megterheli a munkaadókat. A munkaadó kiadásai minden minimálbérért dolgozó alkalmazott esetében havi 88 euróval fognak emelkedni. Ahogy Jozef Mihál képviselő (Együtt–polgári demokrácia) kiszámolta, ebből a 88 euróból az alkalmazott csak 29-et kap. A többi megy az államkasszába és a biztosítókhoz. „Az emelésnek tehát a 33 százalékát kapja az alkalmazott, az állam meg viszi a maga 67 százalékát” – mutatott rá Mihál.
Így néz ki a gyakorlatban, amikor a Fico-kormány törődik az emberekkel és a javukat akarja.
A szerző a Trend hetilap kommentátora
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.