Mi van az ebadó mögött?

Állítólag vannak országok, ahol a parlament által elfogadott törvények anélkül is értékelhetők, hogy a jogszabály egésze, paragrafusai és záradékai fölött töprengő állampolgár minduntalan feltenné a kérdést: az új megfogalmazás, ez a kihagyás, az a betoldás vajon melyik politikai párt, melyik miniszter, melyik törvényhozó érdekeit szolgálja?

Szlovákiában ez nem egészen van így. Politikusaink hozzászoktattak bennünket a gyanakváshoz. Az elmúlt csaknem 15 év tapasztalatai engem arra tréningeltek, hogy már akkor is érdek, anyagi természetű hátsó szándék érvényesülése után szimatoljak, ha honatyáink – teszem azt – az ebadó módosításáról hoznak döntést.

Tegnapelőtt nem ilyen csekély jelentőségű törvényt fogadott el a parlament, hanem minősített többséget igénylő jogszabályt. Ha alaposan szemügyre vesszük az összeférhetetlenségi törvény (mert arról van itt szó) szigorítása, enyhítése, címzettjeinek lajstroma körüli eddigi huzavonát, illetve a kormánykoalíció most már idültté vált elhasználódottságát, semmi okunk afölött csodálkozni, hogy éppen most, amikor oly cudar helyzetben van a csak nagyon-nagyon idézőjelben létező, hoci-nesze alapon összetákolható parlamenti többség, tehát éppen most sikerült 118 képviselőt egy húron pendíteni.

Számos, az összeférhetetlenségi törvény által szintén érintett polgármesternek már a jogszabály elfogadása órájában feltűnt, hogy a szigort tekintve más mérce érvényesül a parlamenti képviselők esetében s más a szintén érintett polgármesterekében és más közéleti tényezőkében. Hogyhogy? – kérdezték csodálkozva.

Tizenöt esztendő tapasztalatai alapján gyanítom, hogy ha történetesen polgármesterek szavaznak a törvényről, akkor a parlamenti képviselők teszik fel csodálkozva ugyanazt a kérdést.

Ennyit törvényhozóink hazabeszélési hajlamáról.

Teljesen logikus, hogy Szlovákiában nem három esztendeje, nem tavaly ilyenkor és nem fél évvel ezelőtt sikerült 118 képviselővel megszavaztatni egy törvényt. Dzurinda miniszterelnök egyszerű többséget igénylő törvényekhez is csak esetről esetre tud maga mögé sorakoztatni megfelelő számú képviselőt. Olyan kormányfő még nem volt ezen a sártekén, aki elárulta volna a pártjuktól elbitangolt független, netán az ellenzékből magukat riszáló honatyák napai árfolyamát. Mikuláš Dzurinda se árulja el. De az adás-vétel cáfolatában se túlságosan vehemens. Lassan már nagyobb lesz a kínálat, mint a kereslet. A szlovákiai politikai erkölcsök örök dicsőségére némely függetlenek, illetve ellenzékiek már nem azért szólnak utálattal a Dzurindáék által beterjesztett törvényjavaslatokra szavazó koalíción kívüliekről, mert elárulták az eszmét, hanem mert a miniszterelnök nem őket vette rá árulásra. Hajlandóságával az alkotmánytörvényt megszavazó függetlenek és ellenzékiek jelentős része (tisztelet a kivételnek) azt üzente Dzurindának: engem is megszólíthatna a miniszterelnök úr. Zajac egészségügyi miniszter törvényjavaslatai második olvasatba utalásának ténye csak a fentieket figyelembe véve értékelhető.