Mi minden okos ötletért hálásak vagyunk

A várakozás heteit éljük – a hírek szerint már csak egy lengyel város van versenyben Nagyszombattal a Peugeot új gyáráért. Márpedig nagy tétről van szó, a 700 millió eurós költségvetéssel kialakítandó gyártási kapacitás közel a duplája volna a már eddig is a hazai gazdaság egyik húzóvállalatává vált pozsonyi Volkswagenének. Pozsony és környéke jelentős gépkocsiipari központtá válna, s ez sok cég számára évtizedekre bedolgozási lehetőséget jelente. Egy kicsit szabadjára engedve a fantáziánkat: még az is felmerülhetne, hogy állami gazdaságfejlesztési programok indulnának az alvállalkozó cégek támogatására. Persze a mi fantáziánk szárnyalhat, ha azoké nem mozdul, akikének pedig ez lenne a dolga. De ez kisebb léptékben is igaz, az egyik dél-szlovákiai kisvárosban egy százmillió eurós idegenforgalmi beruházás készül, de egyelőre egyetlen illetékes sem rohangál körbe véres karddal, hogy „hé, emberek, mindenki ebből élhetne, készüljetek”. A hét vitái közül kiemelkedett a Mečiar– Dzurinda televíziós találkozó. Mind a ketten nagyokat mondtak, Mečiar szerint a szabályozott árak emelése 2006-ig folytatódik, Dzurinda szerint pedig már nagy ugrás többet nem lesz. Ezzel kapcsolatban az erre létrehozott szabályozási hivatalt idézhetjük csak, amely szerint jövőre bizony a magánembereknek még emelnek, utána viszont már csak kisebb változások várhatók. Okos ötlettel rukkolt elő a parlament pénzügyi bizottsága, amikor a vagyonnyilatkozatok megszüntetéséről beszélt. Főként azért, mert eddig senkiről sem hallottunk, akit ennek alapján fogtak volna meg. A sajtó is lelkesedett, sőt több helyen már a megszüntetést kész tényként tálalták. Egy parlamenti bizottságnak azonban nincs ekkora hatásköre, így az ügynek még folytatása várható, de azért minden okos ötletet jó hallani. Hasonlóan vagyunk azzal a javaslattal is, amely szerint ideiglenesen ki lehetne vonni a gépkocsit a forgalomból, és erre az időre nem kellene fizetni a magasra szökött kötelező biztosítási díjat. Ez egyszerre két komoly forrásból bukkant fel, így talán lesz belőle valami. A jó hírek közé tartozik a kormány által jóváhagyott legújabb, 57 millió eurós PHARE-csomag. Ez a pénzen kívül információt is jelent, hiszen az internetre feltett kormányanyagnak köszönhetően néhány napja minden érdeklődő nagyban keresheti, hol talál a maga számára érdekes témát benne. Ezt is talán átgondoltabban lehetne végezni, de hát mi, közemberek egyre rafináltabbak vagyunk, és akárhová dugják az információt, előbb-utóbb rábukkanunk. Hosszú távon érdekes volt a koalíciós tanács döntése a Mečiarék által egykoron stratégiainak bélyegzett, jobb helyeken viszont természetes monopóliumoknak hívott vállalatok privatizációjáról. Ez komoly politikai döntésnek számít, olyannyira, hogy az azóta eltelt napokban született nyilatkozatok alapján sok koalíciós politikus maga is megrettent tőle. Márpedig ha a nyugdíjreformra fedezetet akarnak szerezni, akkor bizony ezeket a cégeket pénzzé kell tenni. Néhány százalékocska árából semmire sem futja, legfeljebb afféle szájtépős reformra, mint az első Dzurinda-kormány idején. Már eltelt január nak csaknem a fele, ezért jó volna, ha már végre nyilvánosságra hoznák az erre a hónapra ígért nyugdíjreform-koncepciót. A héten is sokmilliárd korona sejlett fel a hazai valóság sötét oldaláról, amikor a Munkaügyi Hivatal az adósainak felajánlotta a kötbér elengedését. Ha a sötét időkben felgyülemlett tartozásokról van szó, ez rendben is van. De azt is hangsúlyozni kellene, hogy ebből nem lesz rendszer. A viszonyok rendeződéséhez ugyanis hozzátartozik, hogy a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak. Vagyis senki se számítson arra, hogy ha elhanyagolja kötelezettségét, egyszer majd elengedik a tartozását. Mert ugye, így esetleg mi – a rendszeresen fizető szürke tömeg – előbb-utóbb gondolkodóba esünk, hogy akkor vajon nekünk miért kell havonta átutalni a kiszabott összeget. Csak érdekességként: a Szociális Biztosítónak 16,7 milliárd koronával tartoznak (a kötbérrel és büntetésekkel együtt 58 milliárd koronával), a Munkaügyi Hivatalnak 4 milliárddal (összesen 12,5 milliárddal). Arra viszont nem emlékszünk, hogy valakit emiatt leültettek volna. Pedig az ilyen eseteket érdemes megszellőztetni, ennél jobb meggyőző eszközt még nem találtak ki. Tehát valószínű, hogy emiatt senkinek a haja szála sem görbült. Mi meg csak fizetünk, fizetünk.