Mi lesz veled, magyar oktatás?

Évről évre szomorúbban figyelem a beíratási körképeket, melyek nem a legkedvezőbb távlatokkal kecsegtetnek. Különös aggodalomra ad okot a Bodrog-parti települések magyar alapiskoláinak jövője. Jómagam is a 60-as évek végén ott koptattam a magyar oktatási intézmény padjait. Abban az időben a magyar szülők mintha jobban tudatosították, hogy gyermeküknek milyen nyelvű oktatási intézményben van a helye. Elszomorító Bodrogszerdahely nagyközség magyar alapiskolájának a helyzete, ahová a legjobb tudomásom szerint a szőlőseki, ladmóci, zempléni, bári, borsi és csarhanói gyerekek egy kisebb része is tartozik. A nagy többségben magyarok lakta településen a tavalyi 17-ről idén 14-re csökkent a beíratott elsősök száma. Párhuzamos osztályra gondolni sem lehet. A szomorú statisztikát mutató bodrogközi iskolák adatai Szlovákia más régióiban is visszaköszönnek. Nem kevés az ingadozó magyar szülő. A többség azonban tudja, számukra csupán egyetlen lehetőség van: a magyar tannyelvű iskola. Ők abból indulnak ki, melyik nemzetiséghez tartoznak, milyen közösségben élnek és milyen kulturális kötöttségben érvényesülnek. El kell utasítani az olyan feltevéseket, hogy a magyar iskolát végzők csak nehézségek árán tudnak érvényesülni. Aki magyar intézményben tanul és emellett kellő kitartással, szorgalommal bír, ugyanolyan eredményeket érhet el a későbbiekben, mint az, aki szlovák iskolába járt. Az uniós strukturális alapokból a jövőben több pénz jut majd a magyar oktatási intézmények felújítására, s diákjaik is jobban felkészülve választhatják a továbbtanulást. Az a magyar szülő cselekedett a legjobban, aki gyermekét magyar iskolába, illetve óvodába íratta be, s így nemcsak a diákok számának növeléséhez, hanem a magyar oktatás erősítéséhez és az anyanyelv védelméhez, megőrzéséhez is hozzájárult.

Krascsenics Géza Nyárasd