Mi legyen Köln után

A migránsválság egyik jellemzője, hogy ideológiai síkon osztja meg a közvéleményt. S amint az az ilyen vitákban gyakori, a felek nem akarják látni a teljes valóságot, hanem annak csupán azt a szegletét, amely alátámasztja álláspontjukat. Ennek egyik eredménye az, hogy az ilyen problémáknak ritkán születnek konstruktív megoldásai, ahhoz ugyanis alapvető, hogy a kérdést teljes egészében szemügyre vegyük.

A kölni főpályaudvar előtt – és kisebb mértékben más német városokban – történteket nem nevezhetjük másként, mint undorító bűncselekményeknek. Ezt szögezzük le elöljáróban. S végképp nem mellékes, hogy az elkövetők

nagy többségben afrikai és arab származású férfiak, ahogy az sem, hogy az eddig gyanúsított

23 személy közül legalább a fele friss menedékkérő. Ez nem teszi tettüket undorítóbbá vagy elítélendőbbé, de a probléma kezeléséhez kulcsfontosságú.

A migránsellenes tábor persze azonnal kapott a lehetőségen, hogy a történtekkel alátámassza a maga igazát, s a kölni eseményeket propagandagépezete szerves részévé tegye. Ennek egyik jellemző mozzanata volt, amikor a magyar közszolgálati televízió bemutatott egy videót a kölni szilveszteri éjszakáról, amelyen egy csapat arab külsejű fiatal molesztál egy szőke nőt, aki hiába kiált segítségért. A videóról órákon belül kiderült, hogy nem is Németországban készült, s már hónapok óta látható a Youtube-on. A bevándorlóellenes tábor így is bizonyítottnak látja, az Európába menekülők bűnözők, akik alapvető biztonsági kockázatot jelentenek számunkra. Emellett teljesen elhalványul, hogy a szilveszteri erőszakoskodók hány százalékát is teszik ki a Németországba érkezett migránsoknak, ne adj’ isten az ott élő muzulmán közösségnek. Mert akkor már egészen más számokat kapunk, amelyek nem illenek a kívánt összképbe.

Hasonlóképpen, az ellentábor – nevezzük őket migránspártiaknak – is előszeretettel ignorálja azokat a tényeket, amelyek megerősítik a menekülthullám problematikusságát. A háború elől menekülő százezrek befogadása nagyon nemes gesztus, ám a kezdetek óta nyilvánvaló volt, hogy több százezer idegen kultúrájú ember hirtelen beáramlása Európába együtt jár majd némi problémával. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy en bloc el kellett volna őket utasítani. A beilleszkedésükkel járó problémák többségét azonban sejteni lehet – erre Európa-szerte számos szakember, tanulmány létezik. Ami azt is jelenti, hogy ezekre előre készülni lehet, és kell is.

Az európai és a bevándorlók által képviselt kultúra egyik legmarkánsabb különbségét a nőkhöz való hozzáállás képviseli. S bár a kölni rendőrségről kiszivárgott információk szerint meglehetősen úgy fest a dolog, hogy szervezett akció volt, s persze messze nem az a helyzet, hogy minden arab férfi erőszakoskodó, ez a különbözőség a jövőbeli konfliktusok egyik biztos forrása.

Márpedig a nők egyenjogúsága, beleértve a kizárólagos jogot annak eldöntésére, kivel és milyen módon lépnek szexuális kapcsolatba, kultúránk egyik alappillére. Európának tudatosítania kell: bizonyos alapértékekhez igenis ragaszkodnunk kell, s ezt el kell fogadnia mindenkinek, aki itt akar élni. Az nem demokráciaellenes, s nem kezelhető más kultúra elnyomásaként, ha a bevándorlókra „rákényszerítjük” az olyan értékek tiszteletben tartását, mint a női egyenjogúság, az emberi jogok stb. Nyugat-Európának egyszer s mindenkorra fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy valamiféle hamis politikai korrektség apropóján olyat tolerál, ami a legalapvetőbb értékeinket tiporja sárba.

A szilveszteri eseményekre adott válasznak ezért keménynek és határozottnak kell lennie. A további konfliktusok minimalizálásáért pedig a lehető leggyorsabban hatékony integrációs politikára van szükség. Ez nem légből kapott gondolat: ez a politika létezik, ám megvalósításához pénz és politikai akarat kell. És persze bölcs belátás, hogy ne csak azt ragadjuk ki az eseményekből, ami világlátásunknak megfelel. Enélkül nem a problémák megoldásához, hanem növelésükhöz járulunk hozzá.