Nyolcvan éve tartó békét hozott a második világháború lezárása

Csak háború ne legyen – üzenték egyhangúlag a megkérdezett szlovákiai magyar bakák és leventék a Fórum Intézet Muszkaföldön című dokumentumfilmének zárójelenetében. Az 1939 és 1945 között zajló második világháború, amely az emberiség történelmének legnagyobb konfliktusa, valóban nagy befolyást gyakorolt az európai gondolkodásra. A hatéves háború áldozatainak számát százmillióra becsülik, közülük legalább harmincmillió civil.

A világháború kezdeti időpontjának 1939. szeptember 1-jét tekintjük, mikor a nemzetszocialista Németország megtámadta Lengyelországot (az invázióban a szlovák bábállam hadserege is részt vett), a német fél végül hat évvel később, május 8-án, napokkal Adolf Hitler öngyilkosságát követően adta meg magát a szövetségeseknek. Az ázsiai harcok szeptemberig elhúzódtak.

Aktuális ünnep

A háborúhoz kapcsolódó aktuálpolitikai fejlemények és mitológia azóta is aktívan alakítják a világeseményeket. A hidegháború és a blokkok újrafegyverkezése meghatározta a következő ötven év katonai és társadalmi fejlődését. Az Egyesült Államok állandó európai katonai jelenlétét a felszabadító hadműveletek tették lehetővé, a közép-európai régió kommunista rezsimjei a háborút követő szovjet katonai megszállás miatt alakulhattak ki és erősödhettek meg az 1980-as évek végén bekövetkező összeomlásukig. A világháborús újjáépítést lehetővé tevő Marshall-terv hozzájárult a keleti és a nyugati katonai, majd gazdasági blokkok kialakulásához, több város a harcok pusztításának köszönhetően nyerte el végleges kinézetét – Varsót teljesen a romokból kellett újjáépíteni, ahogy Németország több városa is részben vagy teljesen megsemmisült a harci cselekményekben. Budapest szintén jelentős károkat szenvedett a világháború idején.

A második világháborúhoz köthető, jellemzően katonai nosztalgia szintén erőteljesen jelen van a mindennapokban: az európai szélsőjobboldali pártok továbbra is előszeretettel használnak a náci Harmadik Birodalomhoz köthető jelképeket, az antifasiszta küzdelem mítoszán alapul az orosz politika.

Szlovákia számára egy gyakorlati jelentősége is van a fejleményeknek: Robert Fico a háború lezárásának évfordulóján a győzelem napi ünnepségekre utazik Moszkvába, ahol az aktuális orosz szövetségesek körében sorakozik majd fel az ünnepi katonai felvonuláson. Orbán Viktor magyar kormányfő nem lesz ott az ünnepségen, amely nem csak a fasizmus elleni győzelemre emlékezik, hanem hagyományosan az orosz hadsereg erődemonstrációjának is számít. A nyugat-európai országok hagyományait inkább a novemberben esedékes veteránok napjának keretei között ünneplik.

Régiós emlékezet

Szlovákia és Magyarország egyaránt szerepet vállalt a globális konfliktusban, a háború a határokat a legtöbb régióban ugyan csak ideiglenesen rajzolta át, a gyakorlatban azonban a legtöbb családban a nagyszülők, vagy a dédszülők őrzik emlékezetükben a nyolcvan éve történteket.

Szlovákiában a második világháború kapcsán a Tiso-féle fasiszta bábállam emlékezete és a partizánmozgalom kialakulása lett a nemzeti folklór része. Tiso Szlovákiája Németország egyik legszorosabb, de a gyakorlatban kevés önállósággal rendelkező szövetségeseként harcolta végig a háborút. A Szlovákiából deportált zsidó közösség létszámát hetvenezernél is többre becsülik, a háborúban és a partizánok harcai során néhány tízezren veszítették életüket.

A Horthy Miklós, majd a nyilas hatalomátvételt követően Szálasi Ferenc által irányított Magyarország számára a világháború a Németországgal való szoros szövetség árán lehetővé tette a Trianonban elveszített területek egy részének ideiglenes visszaszerzését – beleértve a magyarok lakta felvidéki határsávot –, viszont az ország népességarányosan óriási veszteségeket szenvedett, Lengyelország, Szovjetunió és Németország után a negyedik a vonatkozó összehasonlításokban. A katonai és civil veszteségek 400-450 ezer főre rúgtak, emellett további 400 ezer zsidó esett áldozatul a holokausztnak. A világháborút követő apróbb határkiigazítások miatt került Csehszlovákiához a Pozsony alatti határsáv, benne Dunacsúnnal (Čunovo), Horvátjárfaluval (Jarovce) és Oroszvárral (Rusovce).

Elkerülve a háborút

Egy újabb világégés elkerülése végett a második világháború után megerősödött a nemzetközi szövetségek rendszere, beleértve a védelmi szövetségeket. Európában 1945 után nem került sor hasonló méretű fegyveres konfliktusra, bár kisebb, lokális háborúkra több példát is lehet mondani – beleértve a Jugoszláv állam szétesését követő balkáni háborúkat, vagy legújabban az orosz-ukrán fegyveres konfliktusokat. A NATO és az Európai Unió megerősítette az európai államok közti szövetségesi kapcsolatokat, a nemzetközi szervezeteknek 1990 után Magyarország, majd Csehszlovákia is részévé vált.

A világháború örökségét veterán szervezetek ápolják és emlékművek emlékeztetnek rájuk. A Pozsony fölé magasodó Slavín több, mint hat- és félezer szovjet katona sírja, rendszeres koszorúzások színhelye.

A Dukla hágó, a besztercebányai partizánemlékművek, a holokauszt-emlékművek és a szovjet katonatemetők, vagy a hagyományőrző hadijátékok egyaránt emlékeztetnek a világégésre, a radikális szélsőséges erők körében pedig Jozef Tiso és az első szlovák állam kultusza erősödött meg. Magyarországon szintén számos második világháborús emlékhely, köztük a budapesti, szabadság téri szovjet emlékmű emlékeztet az 1939-45 között történtekre. Rendszeresek az ország lakosságát megtizedelő, zsidók deportációjával kapcsolatos megemlékezések. Partizán-hagyományok híján továbbra is várat magára a konszenzus a revíziót megvalósító Horthy Miklós és valós mozgásterének megítélésében, valamint az ország lakosságának hozzáállása sem kellően tisztázott a holokausztban.