Mi ez, ha nem apátia?

Ötből egy (se), kábé ilyen arányban voksoltak a polgárok a megyei választásokon. Azon felül, hogy minden párt győztesnek tekinti és hirdeti magát, mindegyik tudja, hogy vesztes is. Nem saját választóit veszítette el, hanem a választókat általában. Nem tudják az embereket voksolásra ösztökélni, urnához csalogatni. Ettől még a hatalom legitim marad, de szokták volt mondani: minél többen voksolnak, annál inkább beszélhet a választók bizalmáról a párt. Ha összeszámoljuk, hogy mennyi párttag van Szlovákiában, s azoknak körülbelül mennyi közeli rokona, nagyobb számot kapunk, mint a szavazók száma. Mi ez, ha nem apátia?

Sokan, sokféleképpen magyarázzák az alacsony részvételt. A legegyszerűbb az időjárásra fogni, jött a hó és győzött; lealázta a választási kedvet, amely már amúgy is rendkívül alacsony egy ideje. Aki azonban le tud mondani az alibizmusról, más eredményre jut. Minimum négy okot is felsorolhatunk. Az első: az embereknek fogalmuk sincs, mi az a VÚC, vagy megye, s az érdekeltek nem is tettek azért, hogy ez a „tudatlanság” megváltozzon. A második ok összefügg az elsővel: sok választó a parlamenti képviselőket szokta szidni amiatt, hogy csak kampányban járnak az emberek közé, pedig a parlamenti képviselő dolga leginkább a törvényalkotásban merül ki, ellenben a megyei képviselővel, aki saját régiójáért van; neki kutyakötelessége a választók közé járni. De nem teszi. Legalábbis a legtöbbjük nem, pedig az emberek megtudhatták volna, mire szolgál a megye. Harmadrészt harmatgyenge, unalmas kampányt főztek ki a pártok (mellesleg ez is összefügg az első kettővel). Mintha ők maguk sem gondolták volna komolyan ezt a választást. Negyedrészt pedig az emberek tényleg unják, iszonyatosan unják a politikusok üres szólamait, acsarkodásukat, meggazdagodásukat, egy szóval mindent, ami a politikával kapcsolatos. A gond az, hogy akár teljes joggal is tehetnék, de a valódi okok teljesen mások. A hatalmon levő garnitúra ugyanis azt sem tudta elmagyarázni, hogy nem neki kell gondoskodnia az emberről, neki csak lehetőséget kell teremtenie ahhoz, hogy az ember könnyebben boldoguljon. El kellene már végre mondani, hogy állambácsi nem egyenlő államapu, aki majd gondoskodik a választóbébiről. De amíg ezt sem tudják elmagyarázni a jelenlegi hatalom emberei a választónak, ne várjuk, hogy képes legyen azt elmondani, mi a franc az a VÚC.