Mennyi jut a kisebbségnek?

A napokban olvastuk az Új Szóban, hogy a kormányhivatal költségvetésében javasolnak húszmilliót a kisebbségi kultúrára, valamint a kulturális tárca fejezetében van egy 99,5 milliós tétel a Matica slovenská és a különböző kisebbségi dolgok támogatására, de nem tudják kiolvasni ebből, mennyi jut majd a kisebbségeknek. A halandó ember ilyenkor hajlamos azt remélni, hogy egyszer majd nekünk is több jut, a magyar kisebbségnek, Csemadoknak, de aztán kénytelen rájönni, hogy minden marad, ahogy volt. Pedig jó lenne, ha ott „fenn” gondolnának a Csemadok-alapszervezetekre is, amikor a pénzt osztják. „Lentről” kellene kezdeni a támogatást, mert amíg mi vagyunk, addig van, aki összetartsa a magyarságot, és addig van magyarság is. Én már több mint tíz éve vezetem a vágfüzesi alapszervezetet, de ma is épp úgy „koldulunk”, mint tíz évvel ezelőtt. Tíz esztendő alatt sem változott semmi ezen a téren. Épp úgy magunkra vagyunk hagyatva ma is, mint tíz évvel ezelőtt. A tagsági bélyegek eladásából származó bevételből egy rendezvényünk költségeit sem tudnánk fedezni, csak a leleményességünktől függ, hogyan teremtjük elő a szükséges pénzt. Ahhoz, hogy kellőképpen őrizhessük hagyományainkat, ápolhassuk kultúránkat, anyanyelvünket, sajnos, több anyagi eszközre lenne szükség. Bennünk, úgy érzem, elkötelezett emberekben az akarat megvan, de ez sokszor nem elég. Még jó, hogy ma is vannak segítőkész emberek. Fantázia van bennünk, ám sokszor hiányzik a terveink megvalósításához az anyagi háttér, de ez, gondolom, minden alapszervezetben gondot okoz. Hát ezen kellene javítani!

Ruhás Teréz, Vágfüzes