Mennyi a négyzetméter?

Mostanában azon elmélkedem, hogy napilapot olvasni csupán azoknak kockázatmentes, akiknek stabil a vérnyomásuk. Ugyanis a Zsolna mellett születendő autógyár témája napirenden szerepel a sajtóban, és bizony vérnyomásemelő hatása van. Én – amúgy öregesen – csak álmélkodni tudok, mennyit változott a világ. Évtizedekkel ezelőtt Szepsiben egy „nemzetgazdaságilag jelentős üzem” építését kezdték el. Az akkori módszer szerint „felvásárolták” az alapterületet 40, azaz negyven fillérért négyzetméterenként. Én is a szerencsések közé kerültem 1700 négyzetméterrel.

Vitathatatlan, az üzem működött, munkalehetőséget adott. (Hogy manapság milyen állapotban van, arról inkább tapintatosan hallgassunk.) Foglalkozzunk inkább Zsolnával. Nekünk, magyaroknak külön örömünkre szolgál, hogy azon a tájon – habár nem Arany János anyanyelvét beszélik – megtanulták, hogy kinek fütyül a fülemüle. Hála jogásztársadalmunknak. Kár, hogy ez a jeles gárda nem jogállamot épít, hanem jogászkánaánt. Nekik nem kell félniük a munkanélküliségtől. Ők nem vágynak külföldi állások után. Hiszen nálunk aranyat érő vadászmező van.

A mezőről jut eszembe, hogy a közelmúltban zajlottak nálunk a Szepsi Napok. A nemzetközi vendégek között itt volt a földművelésügyi miniszter úr is. Remélem közölték vele, hogy nálunk nincsen áremelés. A helyi mezőgazdasági társaságtól a földtulajdonosok továbbra is egy mázsa terményt kapnak egy hektár bérlete fejében, 310 korona pénzértékben. Tehát nálunk megállt az idő.

Győri Sarolta Szepsi