Mekk Elek az élre tör?

Robert Fico már elég régen arra a tévés mesefigurára, Mekk Elekre hajaz, aki mindent, de mindent elront, amihez csak hozzányúl. Ezért tulajdonképpen a világ nyolcadik csodájaként tartható számon, hogy folyamatosan ellenzékben lévő pártja elnökeként is évek óta ott tanyázik a közvélemény-kutatók népszerűségi listáinak élén. Avagy Szlovákia szavazásra jogosult népességének 20-30 százaléka lenne annyira korlátolt, hogy képes fölülni egy ilyen szájtépő hataloméhes akarnoknak? Akárhogy is legyen, ugye, a tények a legmakacsabb dolgok, amelyek szerint Ficónak nem sikerült 2002-ben annyi szavazatot szereznie a reguláris parlamenti választásokon, hogy – amint tervezte volt – ő alakíthasson kormányt. Nem lehetett vele mit kezdeni potenciális koalíciós partnerként sem, hiszen a választások előtt, öntelt okostóniként annyi diplomáciai érzéke sem volt, hogy harsány nyomulása közepette legalább egy kiskaput nyitva hagyjon az esetleges „visszavonulásra”, szövetségesek keresésére, ha netán elbukná a választásokat. Történt mindez azért, mert akkor is elhitte magáról, amit a közvélemény-kutatások jósoltak neki. Ha nem egy Mekk Elek lelke lakozik benne, vagyis alkalomadtán veszi a fáradságot, hogy belenézzen a tükörbe, nyilván számol azzal is, hogy a választók többnyire másként döntenek közvetlenül az urnánál, mint ahogyan a közvélemény-kutatási kérdezőbiztosoknak nyilatkoznak. Fico látnivalóan nem tanult a fiaskóból. Pontosan olyan türelmetlenül kattant rá a szakszervezeti vezetők demagógiájára néhány hónapja, mint a 2002-es parlamenti választások előtt a népszerűségét jelző fals prognózisokra. Ha éppen nem ő és bizonyos őt finanszírozó üzleti körök bujtották fel jelképes ikertestvérét, a szakszervezeti néptribunt, Ivan Saktort és az előrehozott parlamenti választásokat követelő tettestársait, hogy referendumot provokáljanak híveik körében... Ez azonban már-már összeesküvés-elmélet. Hagyjuk meg az efféle gondolkodásmódot a Fico-féle politikai sarlatánoknak, akik nem átallanak szemrebbenés nélkül olyan butaságokat is világgá kürtölni, mint hogy a demokrácia egyik alapeszközét kérdőjelezik meg, akik az előrehozott választások témájában az ellenzék és a szakszervezetek által kiprovokált népszavazástól való távolmaradásra biztatják az embereket. Azon túl, hogy az efféle vádaskodás nem több népbutító blöffnél, elegánsnak sem elegáns, hiszen jelenleg Fico az első számú politikus Szlovákiában, akinek elemi érdeke, hogy megbukjon a kormány. Hogyan másként is sikerülhetne neki végre meghódítani az olyannyira áhított miniszterelnöki bársonyszéket...!? Szóval, áll a bál megint a demagógia parkettjén, ráadásul egynémely köztársaságielnök-jelöltek, nevezetesen Schuster „apánk”, egy Vladimír Mečiar nevű illuzionista s a nemrég még első számú asszisztensének számító, jelenleg azonban már épp Robert Fico által gyámolított Ivan Gašparovič a hepaj bonvivánjának posztját ostromolják. Egy hét múlva kiderül, reménykedhet-e Mekk Elek...