<p>A választások közeledtével egyre több hír jelenik meg a megyei politikusokkal és a megyékkel kapcsolatban, de alig beszél valaki a rendszer működésének hatékonyságáról. A megyék és a hivatalaik a politikai pártok kifizetőhelyeiként vannak aposztrofálva, így részben érthető, hogy az embereknek nincs túl nagy kedvük szavazni.</p>
Megyei álmok
Az ember azt várná, hogy november közeledtével elindulnak az irányított kampányok, melyek az adott párt jelöltjének támogatásán túl magukat a megyéket és a választásokat is reklámozzák. A rendszerváltás után, a helyi önkormányzatiság létrejöttét követően sokan komoly reményeket fűztek a megyerendszerhez, mert az hozta volna meg a nagyobb önállóságot a régióknak. Mi, magyarok is hittünk benne, hogy egy ilyen rendszer nekünk is több jogot biztosít saját ügyeink intézésére. A megyerendszer kitalálásakor az volt a cél, hogy EU-standard módon hozzanak létre olyan területi közigazgatási egységeket, melyek a központi hatalomnál effektívebb, emberközelibb módon segítik mindennapjainkat. Bár az elején még pozitívak voltak az elképzelések és a vágyak, valahogy lassan minden elszürkült. A jelenlegi megyerendszert valójában senki sem érzi a sajátjának. Nekünk, magyaroknak létrehozása óta tüske, hiszen hiába volt a híres reform, az akkori koalíciós partnerek nem voltak hajlandóak belemenni a déli régió létrehozásába, mely valamilyen formában egyfajta magyar önkormányzatot – területi autonómiát is előre vetíthetett volna. Hiába volt kész a kormánymegbízott 12 megyés javaslata, végül maradt a nyolc megye, ahogyan azt még Mečiarék 1996-ban megálmodták. Ezáltal a jobboldali pártok sem érezték már annyira sajátjuknak, lassan-lassan kihátráltak a nagy program mögül. A megyerendszer 2001 óta működik, de azóta egyetlen kormány sem tudott rajta olyan finomhangolásokat véghezvinni, melyek alapján a lakosság közelebb érezné magához. Ha pedig a jelenlegi kabinet hozzáállását nézzük, elég Robert Fico azon kijelentésére emlékezni, hogy sokkal effektívebben működne a három megye, egy nyugati, egy középső és egy keleti, ahogy az a szocializmusban is jó volt. Ebből kifolyólag maga a megyei választás és kampány is kisstílű politikai alkuk és egyezségek terepévé vált, ahol már egyre nehezebb eligazodni. Jó volna azt látni, hogy a megyei politikusok valóban a saját régiójukat képviselik az országos politikával szemben, s a pártok nem pihenőnek és lerakatnak tekintik a megyei parlamenteket. Ám a megyék mibenlétéről most már nem nagyon fog senki vitatkozni, mivel elkezdődött a kampány. A jelöltek fűt-fát ígérnek, miközben tudják, a mögöttük lévő anyapártnak eszébe sem jut majd a parlamentben pénzt átcsoportosítani ezekre az ötleteikre. Így maradnak a színes megyei álmok, melyek a plakátokon jól mutatnak, de valóságtartalmuk alig van.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 10.11.
Személyes bosszú?
2024. 10.11.
Kedves „békepárti szavazó”, megérte?
2024. 10.10.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.