Megújulás

Nemcsak a Smert kell leváltani, hanem meg kell újítani a politikai palettát – ez ugyan merész elképzelésnek tűnhet, de nem lehetetlen. Két éve szinte a semmiből bukkant elő két rendszerellenes párt, amelyeknek ma együttesen húsz százalékuk van, két másik nagy esélyes pedig megbukott. Ekkora igény a váltásra, mint ezekben az években, régen nem volt az országban, és óriási hiba volna, ha az előttünk zajló változásokból Boris Kollár és Marian Kotleba jöhetne ki győztesen. Az SaS és az OĽaNO már összenőtt ellenfeleivel, a Smerrel, az SNS-szel és a Híddal, s bár azt tényleg merész dolog volna feltételezni, hogy a következő kormány e pártok bármelyike nélkül létrehozható lenne, nagyon fontos, kié lesz a vezető szerep. Ha a Smeré, az SaS-é vagy az OĽaNO-é, akkor generációs megújulásról nehéz lesz beszélnünk.

Nem biztos, hogy épp a tüntetésszervezőknek kell belépniük a nagypolitikába. Még maguk sem tudják, be akarnak-e lépni, hogy ez valóban az ő terepük-e. A társadalom politikához való hozzáállásának a megváltoztatása ugyanolyan fontos, mint a nagypolitika megújítása, s ebben a tüntetések szervezőinek már most vitathatatlan érdemeik vannak. Maguknak kell eldönteniük, ezeket az érdemeket hogyan kamatoztassák.

A válságból nem Pellegrini fog minket kihúzni, ez alighanem mindenki számára egyértelmű, Pellegrini a válság egyik terméke, akinek arra sem volt ereje, hogy saját kormányának saját programot írjon. A válságból a választók húzhatják ki az országot a legközelebbi választásokkor, méghozzá azzal, hogy nem fogják tovább tolerálni azt a sok szennyet, amelyet Ficóék, Su-líkék, Matovičék zúdítottak a nyakunkba az elmúlt években. A tüntetések kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy ezt az emberek elmondhassák. És mondják is, elég figyelni. Az első lépés a Smer leváltása, a második pedig a közélet megtisztítása kell hogy legyen.

És igen, itt vannak a mieink is. A Híd és az MKP is szépen bemutatkozott az elmúlt hetekben, miközben a szlovákiai magyar választók beléjük fektetett bizalma már jó ideje csökken. Megújulni egyik párt sem volt képes az elmúlt években – harmatgyenge próbálkozások ugyan voltak, az eredményeken látszik ezek hatékonysága. Amit régóta látunk, az nem más, mint a stagnálás, amely most már reálisan fenyeget a magyar parlamenti képviselet elvesztésével. Vagy elindul tehát itt is a természetes megújulás, vagy be lehet zárni a boltot. Mivel egyelőre túl nagy mozgolódást a hazai magyar közéletben nem látni, jelenleg a második lehetőség tűnik valószínűbbnek. De még azért van egy icipici idő, hogy adódjon valami, ami ennél jobb.