Mégsem egy közös őstől származunk

Az Egyesült Államokban található Illinois Egyetem egyik kutatója azt állítja, hogy a földi élet kifejlõdésének mozgatóereje a horizontális génátadás volt, melyben az idegen sejt-alkotóelemek, például gének és fehérjék beszerzése mozdította elõre a befogadó sejtek evolúcióját. Carl Woese mikrobiológus ezen elmélete megkérdõjelezi a darwini doktrína azon állítását, mely szerint az élet egyetlen õsi sejtbõl alakult ki.

Woese szerint az élet nem egy, hanem legalább három különbözõ sejttípustól származik. Ezek kimondottan egyszerû, lazán felépített szervezetek voltak, amelyek segítettek egymásnak abban, hogy különbözõ sejttípusokká fejlõdjenek ki.

Korábban úgy gondolták, hogy a horizontális génátadásnak minimális szerepe volt az evolúcióban, de a mikrobális genetikai kutatásoknak köszönhetõen egyre pontosabb képet kapunk errõl a folyamatról. Woese egyenesen azt állítja, hogy a horizontális génátadás teljes génkészleteket képes átalakítani. Az egyszerû, kezdetleges lényeknél ez a folyamat teljesen eltüntetheti egy organizmus származásának nyomait.

Ez az elmélet szembeszegül Darwin régóta elfogadott elméletével, amely azt feltételezi, hogy a fajok egyetlen közös õstõl származnak. Woese szerint azonban nem tudjuk megmagyarázni a sejtek evolúcióját, ha leragadunk a klasszikus, darwini elgondolásnál. A tudós már korábban is bebizonyította, hogy érdemes néha a hagyományos gondolkodással szembeszegülni. Az 1970-es évek végén õ azonosította az Archaea csoportot, amely különbözik az élõlények akkoriban ismert két nagy csoportjától, a tipikus baktérumoktól és az eukariótáktól. Az Archaeába olyan mikroorganizmusok tartoznak, amelyek kifejezetten szélsõséges körülmények között élnek. Ez a három csoport Woese szerint külön-külön fejlõdött ki, de közben gyakran adtak át egymásnak géneket.

A kutató elutasítja azt a széles körben elfogadott elképzelést, mely szerint az eukarióták kialakulását az endoszimbiózisnak, azaz különbözõ élõlények egybeolvadásának köszönhetjük (elméletileg ez vezetett a mitokondrium és a kloropasztisz kialakulásához), mert ez a megközelítés teljesen kifejlõdött sejtek meglétét feltételezi.

Woese elmélete a három csoport több éves összehasonlító tanulmányozásán alapul.

Az általa felvázolt módon kifejõdött egyes sejtek felépítése alapvetõen különbözik, mivel a kezdeti állapotok minden egyes esetben különböznek, mondta a kutató. Szerinte ahogy a sejt egyre összetettebb lesz, elér egy kritikus pontot, ahol egy sokkal integráltabb sejtes szervezet fejlõdik ki. Woese szerint ez az a pont, ahol a fajok eredete kezdõdik. Innentõl egy bizonyos típusú sejt evolúciójában már csak nagyon kis változások következnek be.