Megrendült a bizalom

Lám, még a követendő példának tartott Egyesült Államok gazdasága is megbotlik, pedig a közmondásbeli lónál is több lábon áll. Az USA esetében most nem a szokásos és kiküszöbölhetetlen ciklikus válságról, hanem ennél is rosszabbról, bizalmi válságról van szó. Az Enron energiacég tavaly decemberi bukásával kezdődött, az Arthur Andersen könyvvizsgáló megingásával folytatódott és a WorldCom távközlési vállalat könyvelési machinációinak közelmúltbeli nyilvánosságra kerülésével érte el eddigi csúcspontját az a bizalmi válság, aminek nyomán szinte a gazdaság minden szereplőjében megrendült a befektetők hite. Márpedig a bizalom elvesztésének következményei – a Der Spiegel német magazin szerint – súlyosabbak a tavaly szeptemberi, Washington és New York elleni terrortámadásnál. Ez szigorú állítás, de ha a veszteségeket csak pénzben számoljuk, akkor bizony igaz. Ma már ott tartunk, hogy az amerikai közvélemény őszintébbnek tartja a washingtoni politikusokat, mint a vállalatvezetőket. Ismervén az amerikaiaknak a politikusokról alkotott szkeptikus képét, ez azt feltételezi, hogy a megbízhatósági rangsorban a csúcsmenedzsereknek a használtautó-kereskedők és az ügyvédek társaságába sikerült leküzdeniük magukat. Pedig a politikusok sem vétlenek, elég csupán George W. Bush elnök és Dick Cheney alelnök kétes gazdasági előéletére gondolni. A vállalatvezetők a kilencvenes években még piedesztálon álltak, évente kisebb vagyonokat kerestek, a sajtó dicsérte őket, az utóbbi hónapokban azonban a nimbuszuk odalett. És vele együtt a kapitalizmus amerikai szabad versenyes modellje is. Ezzel együtt megrendült az Egyesült Államok által üdvözítőnek tartott és partnerei, vetélytársai figyelmébe ajánlott vállalatirányítási modell. Az viszont még a jövő titka, hogy a válság nyomán milyen kapitalizmusmodell születik, és annak kialakításában mekkora lesz az angolszász verzióval szemben mindig is fenntartásokkal viseltető Ázsia, illetve a kontinentális Európa szerepe. Vajon mi ebből a tanulság Szlovákiára nézve? Némi beletörődömséggel azt is mondhatjuk, hogy semmi, hiszen nálunk a könyvelési trükköknél, adathamisításnál is sokkal huncutabb cseleket bevetnek. A gazdaság és a politika összefonódása sem újdonság. A cégvezetők önkezűleg osztogatott busás jutalmazása bevett dolog, legutóbb a Szlovák Televízió csúcsvezetése élt ezzel a módszerrel. A különbség az USA és Szlovákia között –– többek között – abban nyilvánul meg, hogy a tengerentúlon máris megindult az öntisztulás folyamata, a szenátus e héten elfogadta a számviteli szabályok szigorúbbá tételét, rögvest elkezdik a 90-es évek mámorától még mindig „másnapos” gazdaságba beépíteni az ügyeskedést gátló fékeket. A sebek nyalogatása helyett ezt a rugalmasságot, a problémákkal történő szembenézést kellene eltanulnunk. Persze, ha ez egyszer nálunk is bekövetkezik, sajnos, még akkor sem mondhatjuk, hogy itt van Amerika.