Megfürödve már az elején

Nosza, akkor lakásfelújítás – vágott bele ismerősöm, s bár sejtette, hogy ez kisebbfajta gyomorvérzéssel és dupla adag stresszel jár, azt viszont még legvadabb lázálmaiban sem gondolta volna, hogy rögtön az elején befürdik vele. Mint ahogy azt se: más hibájából egy egész melósbrigád előtt járatja le magát. Pedig milyen szépen indult minden: a munkák megkezdése előtt jó tíz nappal elballagott mamájával a város egyik legnagyobb, Fő utcai szaküzletébe, ahol kádat és csempét rendeltek, foglaló ellenében. Biztos, ami biztos, megkérdezték a boltos hölgyet, vajon mindenképp le tudják-e szállítani az óhajtott termékeket a megadott időpontra. Határozott igen volt a válasz. Jöhetnek hát a szakik, terep előkészítve, csempe is lesz, ami nélkül ugyebár nem tudnak dolgozni, na meg új kád is, amit be kell majd állítani a helyére – gondolta hősünk, naivan. Mert a „műszak” előtt két nappal a mama telefonon szeretett volna érdeklődni, megjönnek-e időben a holmik, ám a boltost nem tudta elérni. Aztán közvetlenül a nagy munkaszombat előtt személyesen is megjelent, ekkor viszont a boltos azt mondta: sajnos, a csempe nem lesz itt időre, de a kádat tudja biztosítani. Ugyanakkor arra egyáltalán nem emlékezett, hogy valaha is konkrét dátumra ígért volna csempét... Vita, idegeskedés, majd új felállás: oké, legyen akkor csak a kád, de az tutira kell, a munkások nem várhatnak az anyagra. Másnap pedig egy lakonikus mondat volt a válasz: Ha csempe nem kell, kád se lesz, tessék visszavenni a foglalót... A brigádot kettőre várták, és ott álltak befürödve... Ettől kezdve komplett idegbaj, rohangálás, csempe- és kádfelhajtás, de sikerült, igaz, a kádat csak napokkal később tudták berakatni.

Ez az, amikor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. Mármint a bizalmat, végleg. Kinek jó ez, és kinek éri meg? A boltnak biztosan nem.