Megbélyegző kampány

Pörög a kampány, sokak szerint förtelmes, hogy ilyen témákon kell vitázni. Nem, nem az. Az a szörnyű, ha celebek mellbősége vagy pitiáner filléres dolgok szabják meg a közbeszédet, üdítő, ha társadalmi ügyekről folyik a diskurzus. A vita hangneme és a demagóg érvek – na, azok nem üdítőek.

Hogyan döntsünk jövő szombaton? Mielőtt megválaszolnák a kérdést – ez mindenkinek a magánügye –, nézzük a tényeket. A referendummal kapcsolatos vita két részre osztható: egyrészt lehet-e ilyen kérdésekről népszavazást tartani – illik-e szavazni –, másrészt mit gondolunk magukról a kérdésekről.

Először is szögezzük le, hogy a népszavazás miatt Szlovákia nem lesz fekete lyuk Európa térképén. A házasság definíciójáról 2013-ban a már uniós Horvátországban tartottak népszavazást, idén májusban pedig Írországban lesz – mellesleg az elmúlt évekbe az USA több tagállamában is megkérdezték a témában az embereket. A családdal összefüggő ügyekről a korábbi évtizedekben is volt népszavazás: Olaszországban és Írországban például a válás bevezetéséről, valamint az abortuszról (utóbbinál emberi jogot komolyabban érintő kérdést nehezen találnánk, hiszen emberéletről szól). A felsoroltak mind civilizált államok, jogrendjük ugyanazokat az emberi jogi standardokat tartalmazza, mint a szlovákiai. Nem Burundi vagy Banglades.

Ami a kérdéseket illeti: ha sikeres lesz a népszavazás, az első két kérdést érintő területen gyakorlatilag semmi sem változik. Senkinek a jogait nem fogják megkurtítani, pontosan a jelenleg érvényes, évtizedekkel ezelőtt kodifikált, évszázadok óta érvényes szabályok maradnak hatályosak. Azoknak, akik szerint az igenek súlyosan diszkriminálnák egyes csoportok alapvető jogait, egy ellentmondást kell feloldaniuk: hogyhogy erről egyetlen alkotmánybírósági, strasbourgi emberjogi bírósági, EBESZ- vagy más döntés, határozat sincs? Hogyhogy eddig a vonatkozó törvényeket senki sem akarta megváltoztatni? Még a liberális pártok és szervezetek sem (az SaS például bojkottra szólít fel, ám egyben nemet mond a házasság átkeretezésére).

Ha sikeres lesz a népszavazás, a gyakorlatban annyi változik, hogy 2018-ig ezt a két, már élő rendelkezést nem lehet megváltoztatni – egyébként a jelen szabályok szerint is háromötödös többség kellene ehhez a parlamentben. Van ember, aki elhiszi, hogy a következő három évben létezhet olyan kormányzati konstelláció Szlovákiában, amely szerezne 90 szavazatot ennek az átírására? Sci-fi. Ezért lényegtelen, hogy most, vagy csak 2018-tól változtatható meg. Arról nem is beszélve, hogy létezik egy, a népszuverenitás szempontjából necces „kiskapu”: ha a parlament megszavazza a regisztrált partnerséget, a házassághoz közeli jogokkal, akkor az emberi jogi bíróság – az utóbbi évtizedekben elburjánzó bírósági aktivizmusnak köszönhetően – nagy eséllyel arra kötelezné Szlovákiát, hogy a gyerekek örökbefogadási jogát terjessze ki a meleg párokra is – referendum ide vagy oda.

A harmadik kérdés az egyetlen, amely a liberális és a konzervatív elvek metszéspontjában áll, és közmegegyezés tárgyát képezhetné az igen – ha mindenki konzekvens lenne. A liberális lélek szárnyal, ha nő a polgárok szabadsága az állammal szemben, a konzervatívok pedig fontosnak tartják a vétó lehetőségét a lelkiismereti kérdésekben (a szexuális nevelés távolról sem csak „technikai” jellegű tárgy, számos értékrendbeli vetülete van, ezért demagógia összevetni például a matematikával). A harmadik kérdés semmit sem tilt, csupán egy lehetőséget ad: ha a szülő például úgy véli, nem kóser, ha hétéves gyerekének óvszerfelhúzási technikákat mutogatnak az iskolában („felvilágosultabb” országokban abuzáltak már kisgyerekeket hasonlókkal, nálunk még nem), akkor letiltja számára ezt a „programot”. Aki meg helyesli, az járatja rá a lurkót. Ha pedig nem lesz ilyen – reméljük –, akkor tárgytalan az egész.

A népszavazás során a választópolgárok közvetlenül befolyásolhatják a közügyeket. Azok túlnyomó többsége, aki részt vesz, nem fasiszta, nem maradi, nem homofób, nem tiporja lábbal a demokratikus elveket. És mivel szavazni lábbal is lehet, aki otthon marad, jórészt nem felforgató elem, de még csak nem is „homolobbista”, kommunista vagy keresztényüldöző. Csak egyszerűen nem tartja fontosnak a referendumot, vagy nemmel szavazna (vagy tesz a közügyekre és semmilyen választáson nem vesz részt – a távolmaradók többsége belőlük verbuválódik).

Mindkét embertípus ugyanolyan értékes. A legnagyobb hibát akkor követjük el, ha az embereket szabad és legitim módon meghozott döntéseik miatt súlyosan megbélyegezzük – akár így, akár úgy.