Meg leszünk mentve!

Mennyi arc, ismerős egy megyei buliban – dúdolja akarva-akaratlanul az ember a régi slágert kicsit módosítva, ahogy figyeli a hirdetőoszlopokat. Egészen különleges megnyugvás keríthet hatalmába, mert láthatom, mennyi okos, bölcs, felkészült, csontig becsületes, a köz érdekeit képviselni kívánó ember él a vidéken. Figyelni se bírom, annyi. Postaládámba napi rendszerességgel hullanak a szebbnél szebb kivitelű cédulák, amelyekről azt olvashatom, nyugi haver, ha eddig nyakig voltál is a kakiban, na majd mi kihúzunk, csak szavazz, csak engem válassz!!! Hát én immár kit válasszak? – dúdol megint az ember fia. Látom én mindenütt, az óriásplakátokon, tenyérnyi papírfecniken, meg postaládába bedobált kampányanyagon a sztálini pózba merevedett úriembereket, ahogy a biztos jövőbe tekintenek, az ide nekem az oroszlánt is hirtelenjében feltámadt akarásával, olvasok ezer meg ezer ígéretet, hogy na most majd eljön a Kánaán, meg mindent bele, kezet rá, lesz munka, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, meg jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád meg állófogadás, kampánygulyás, kampányvirsli, kampánysör, kampányműsor, kampánymérgezés! Boldog vagyok, szabad vagyok, választhatok kedvem szerint, kulcsot sem kell már csörgetni a szabad választójogért, nem kell már semmit sem csinálnom, csak meggyőződni arról, fizimiskája alapján kire is akarom adni sokat érő voksomat. Tényleg sokat ér egy voks is! Hát gondoljátok meg, proletárok – dünnyög elő ezúttal egy verssor, hova is megy az a voks. Mondom nektek, nyugodt lelkiismerettel menjetek fröccsre majd, ha leadtátok voksotok, vasporos öklötök az asztalon nyugtatva arra gondoljatok, eldöntöttétek, merre alakuljon szűkebb pátriátok sorsa. Aki meg nem megy, vessen magára, mert aki ennyi szép arcból, áldozatos, felkészült emberből nem tud választani, azzal valami hiba van. Almaja fa jalatt, nyári piros alma, engem gyaláz a képviselőm idesanyja – jut eszembe. Hát hogy ne gyalázzon, megyek és még egyszer jó alaposan megnézem, kinek is van a legbizalomkeltőbb orcája, mit is ígér, van-e rá lehetőség, hogy be is tartsa, aztán a választás napján korán kelek, mintha kenyérért mennék, elosonok választani, nehogy találkozzak valakivel a szomszédok közül, mert még bolondnak néznek, amiért érdekel ez az egész megyei választás. Pedig engem csak az érdekel, jobb legyen már errefelé. Amúgy meg semmi pánik, biztosra veszem: Meg leszünk mentve!