Még élek és remélek

Érdeklődéssel olvastam az Új Szó 2002. február 18-án közölt tudósítását, amely arról ad hírt, hogy Peter Tatár parlamenti képviselő úr szerint is elkészült az a javaslat, amely módosítaná a 42/992. számú transzformációs törvény 1995/5-ös novelláját, mely lehetővé tette a szövetkezetek számára, hogy vagyonrészek helyett vagyonjegyeket adjanak ki a jogosult személyeknek. A mezőgazdasági szövetkezetek kétharmada nemcsak hogy nem tett eleget ennek a kötelességének, de némely szövetkezetekben a vezetőségben maradt régi káderek ügyeskedése folytán a szövetkezetek csődbe jutottak. És így se vagyonrész, se vagyonjegy. ĺgy történt ez Bacskában és Leleszen is. Sok társammal együtt, akiknek szintén vagyonrészük volt a két szövetkezetben, ma úgy érezzük, másodszor fosztottak meg bennünket jogos tulajdonunktól. Először a kolhozosításkor, amikor elorozták szüleink földjét, állatait, gazdasági eszközeit, másodszor pedig a transzformációs törvény 264/1994. évi novellájával, amely megtorpedózta, hogy kárpótlást kaphassunk a kommunizmus által elkövetett törvénytelenségekért. Úgy tudom, a kiadott vagyonjegyek is csak értéktelen papírok, mert a kiadó szövetkeztek kényük-kedvük szerint válthatják be őket. Eddig még nem olvastam vagy nem hallottam róla, hogy valahol is beváltották volna ezeket a vagyonjegyeket. Tudomásom szerint Magyarországon ezt a problémát a kormányzat megoldotta és a jogosultak állami alapokból lettek kártalanítva. Ha nálunk szankcionálják is a hanyag szövetkezeteket, mégsem lesz biztosítva az igények rendezése, mert ki fogja garantálni a vagyonjegyek tényleges értékét és kifizetését? Bízhatunk-e abban, hogy nálunk is lesz megoldás? Ismerem a hazai viszonyokat, tehát kétségeim vannak. De még élek és remélem, hogy egyszer nálunk is megszületik a jogállam. Érdeklődéssel várom az ügy rendezését.

Bucsay László

Bacska