Más pénzéből „szociális állam”

Egyelőre még kérdéses, melyik irányvonal győz: a Smer és az SNS ötletei elsősorban a munkaadókat terhelnék, nem is kis összeggel, a Híd inkább az államkassza bevételeit fogná vissza.  A Smer ötletein nem lehet csodálkozni, Robert Fico már szinte egy évtizede ráült a minimálbér emelésére, és nem hajlandó leszállni róla. Hiába próbálják neki elmagyarázni, hogy ez nem csodafegyver, ettől nem sokkal lesz jobb a legszegényebb munkavállalók sorsa, sőt, általában azok szívják meg, akik a legkevesebbet keresik, mert könnyen megszűnhet a munkahelyük.  A másik hátrányosan érintett réteg a munkanélkülieké, közülük is az alacsony képzettségűeké, akik így még nehezebben tudnak majd munkahelyet találni. Fico ezzel elsősorban a munkaadók zsebében turkál, nekik kell mélyebben a kasszába nyúlni, hogy ki tudják fizetni a magasabb béreket. Meglepő azonban, hogy a magát szociáldemokratának nevező Smer többi javaslata is elsősorban a munkaadókat terhelné, nem pedig a Fico által annyira szeretett „szociális államot”.  Az csak „természetes”, hogy az éjszakai és a hétvégi bérpótlék a munkaadókat terheli, de ez talán elfogadható, hiszen senki sem szeret éjszaka vagy hétvégén dolgozni, egyes foglalkozásoktól eltekintve – orvos, nővér stb. – sok esetben nem is kell. Ha azonban a munkaadó erre kötelezi alkalmazottját, akkor valószínűleg azért teszi, mert megéri neki, ebben az esetben pedig fizesse meg őt. Még mindig jobb ez a megoldás, mintha a Smer a hétvégi munka tiltását szorgalmazná – lásd a visszaszívott magyarországi zárvatartást. Az azonban már tényleg meglepő, hogy a Smer még a 10 napos „apasági szabadságot” is a munkaadóval fizettetné meg – annak kellene fizetnie az apa bérét a szabadság alatt –, pedig az anyák hasonló jellegű jóléti juttatásait – anyasági szabadság, gyes – az állam fizeti. Ugyanezt megtehetné az apák esetében is, ha már annyira „szociálisnak” akar látszani.  Ha csak évente 35–40 ezren élnének a 10 napos pluszszabadság lehetőségével – körülbelül 50 ezer gyermek születik évente, és nem kell számolni a munkanélküli és az állami alkalmazásban álló apákat –, akkor is több tízmilliós összeg jön ki, amit a munkaadóknak kellene állniuk.  Az SNS-től származó kötelező 13. fizetés ötletéről inkább ne is beszéljünk: a munkaadó bizonyos feltételek mellett alkalmazza a munkavállalót, önkéntes szerződést kötnek, amely tartalmazza a fizetést is. Egy ilyen szerződést felülírni azzal, hogy kötelezően bevezetnék a 13. fizetést olyan, mintha kötelezően előírnák, hogy minden vendéglőben 8 százalék borravalót kell fizetni. Függetlenül attól, hogy milyen a kiszolgálás, milyen az étel. A vendég adhat önként borravalót, akár többet is 8 százaléknál, de csak akkor, ha elégedett a kiszolgálással és van pénze borravalóra. Valójában a jobbára piacpárti Híd javaslata a „legszociálisabb”. Azt mondja, inkább kevesebb adót szedjen be az állam, többet hagyjon a munkavállalók zsebében. Ráadásul ezt mindenki zsebében ott hagyná – az adómentes jövedelem növelésének javaslata ugyanis nemcsak az alkalmazottakra, hanem az egyéni vállalkozókra is vonatkozna. Éves szinten a plusz 160 euró – ennyivel több maradna minden munkavállaló zsebében, ha évente legalább bruttó 4650 eurót keres – ér annyit, mint akár a minimálbér 50–60 eurós emelése, ha abból adót és járulékot kell fizetni. Ráadásul a fizetések alsó határának emelése közvetlenül csak a legszegényebb munkavállalókat segítené. Kérdés, mi lesz a kompromisszum.