Managerek kora

Az utóbbi fél évben azonban oly mértékben elszabadult a pokol e téren, hogy szótár nélkül nem ajánlatos állást keresni, sőt az sem mindig egyértelmű, hová lép be az ember, ha belép egy üzletbe.

Kedvenc példám az „input-output manager”– ezt a névjegykártyát évek óta őrzöm, pedig az illető már otthagyta a svéd tulajdonú cég leányvállalatát, ahol raktárosként dolgozott. Azóta „outlet stock specialist” is volt – az eladhatatlannak bizonyuló termékeket selejtezte ki egy ruházati multinál, amely a változatosság kedvéért finn tulajdonú. Ezeket a rongyokat aztán fél áron adták egy e célra létesített üzletben, ő végezte az adminisztrációt, anélkül, hogy látott volna egy göncöt is. Csak raktári számokkal dolgozott.

A pizzafutárt se pizzafutárnak hívják Pozsonyban, hanem „food delivery specialist”-nak. Nem viccelek, ez díszelgett a srác névjegykártyáján. A telefonos rendeléseket felvevő kolléganője pedig a „food delivery manager”. Ez a cég egyébként még csak nem is külföldi, echte pozsonyi. Tippelni se merek, hogy hívják náluk az üzletvezetőt…

Ha húsvéti hidegtálat rendel az ember, azt a „catering manager”-rel beszélheti meg a „catering company”-nál. Ha pedig születésnapi tortát akar süttetni, a „cake designer”-hez, illetve a „sweets delivery manager”-hez kell fordulnia.

Konyhabútort a „kitchen studio”-ban választhatunk, de nem vihetjük haza azonnal. A „sales manager” közli, hogy nyolc hét a várakozási idő, a bútorüzletek többsége ugyanis nem bútorüzlet, csupán „showroom”. A fodrászat pedig természetesen „hair studio”, ezt a hülye is tudja. Nem folytatom, hiszen az amúgy teljesen hétköznapi munkaköri beosztások hangzatos megnevezésének se szeri, se száma. Vannak promoter, agent és designer ismerőseim, sőt artistok és publisherek is akadnak a noteszomban (notebookomban). Csak még egy ínyencség a végére. Régi barátom, aki mellesleg diplomás képzőművész, jelenleg egy hipermarket-hálózatnak készíti azokat a reklámújságokat, amelyekkel naponta teletömik az ember postaládáját. Nem lelkesedik ezért a munkáért, de viszonylag jól keres, sokkal jobban, mintha saját festményeit árulná az utcasarkon. Nos, az ő beosztása hivatalosan: „profiling expert”. Ember legyen a talpán, aki a névjegykártya alapján kapásból meg tudná mondani, mivel foglalkozik e derék férfiú. Lefogadom, senkinek nem jutna eszébe azt mondani, hogy számítógépes tördelő, vagy (noch dazu) reklámújság-készítő rabszolga...