Magyarkártya

A miniszterelnök vizitre ment. Nagyszarván a helyi és környékbeli szlovákok által kezdeményezett szlovák alapiskola ügyében tartott rögtönzött falulátogatást. A felső-csallóközi faluban egy maréknyi szlovák család kér oktatást csemetéinek, hozzájuk csatlakozott egy tucatnyi família a környékbeli falvakból. Azt szeretnék, ha az elvileg szabad kapacitásokkal rendelkező nagyszarvai magyar alapiskolában nyílnának szlovák osztályok. Amivel csak négy baj van. Egyrészt az épületben nincs annyi üres terem, amennyit ők remélnek, másrészt kevés a szlovák gyerek, harmadrészt a helyi önkormányzat jogosan mondja, hogy nem akarja a szomszédos, betelepült szlovákok által felduzzasztott községek infrastrukturális problémáit a vállára venni. Negyedrészt: tudjuk, hogyan néz ki, amikor egy magyar iskolából közös lesz. Egy osztály után hamarosan kettőt, majd tizenkettőt akarnak, emellett pedig mindig akad pár olyan magyar szülő, aki „kapva az alkalmon” szlovákba íratja a gyerekét – amire helyben most nincs lehetősége. Nem mellesleg a szlovák iskola mágnes a betelepülőknek, akiket eddig esetleg a hiánya tántoríthatott el. Szóval nem igazán fűlik a foga a helyieknek egy szlovák iskola nyitásához, amit e sorok szerzője tökéletesen megért.

Pár napja írásában Marek Maďarič, most a miniszterelnök is országos ügynek próbálja beállítani ezt a helyi problémát, ami törvénymódosításért kiált. Nem, egyedi esetről van szó, amely Pozsony kertvárosi részeit érinti. Azt a néhány kisközséget, ahová eszement tempóban költöznek le a többnyire szlovákok, csak mindeközben azon senki sem gondolkodott el, hogy hová fognak majd az ő gyerekeik iskolába járni (az egyéb társadalmi, szociális infrastruktúráról most nem is beszélve). Ez tehát nem általános dél-szlovákiai probléma. Máshol pont fordított a helyzet: olyan színmagyar településeken is van szlovák iskola, ahol az ember erre logikusan nem is számítana.

Most jöhetne a naiv kérdés: mire jó ekkor ez a kormányzati nekibuzdulás? Ha felfújt ügyeket és pótcselekvést látunk, mindig nézzük meg, mit akarnak az illetékesek eltakarni.

A kormánykoalíció utóbbi fél éve másról sem szól, mint a folyamatos válságmenedzselésről és a káoszról, így egy ilyen „könnyed téma” áldás Pellegrininek és a Smernek. Főleg, mert ebben nincs konkurense.

Az SNS nehezen tud rálicitálni, elvégre övé az oktatási tárca, amely eddig – szerencsére – semmit sem tett. A Híd pedig csendben reménykedhet abban, hogy a vihar gyorsan elmúlik, az illetékesek elfelejtik a most kitalált törvénymódosítást – azt ugyanis magyar szempontból roppant kellemetlen lenne megszavazni.

A mostani eset azt is mutatja, hogy ha kell, bármikor vissza tudnak a szlovák politikusok nyúlni a magyarkártyához.

Kezdve a hiányzó szlovák iskola témáját az elsők között megolvagoló Kotlebával, akivel egyesek már szlovák–magyar frontot kreálnának, megfeledkezve Kossuth legendás leköpdöséséről, folytatva a sort az SNS és a Smer politikusaival, akik csak addig teszik félre magyarellenességüket, amíg ez a koalíciós szabad rablás zökkenőmentes kivitelezéséhez szükséges.