Maffiaország

Egy magas rangú szlovák rendőrtiszt nyilatkozta nemrég, hogy számára a legdühítőbb és legmegalázóbb érzés az, amikor a szemébe vigyorog egy gyanúsított. Akit hetek, hónapok szívós munkájával, olykor a rendőrök életének a kockáztatásával füleltek le és összegyűjtöttek annyi megalapozott bizonyítékot, hogy nyugodt szívvel javasolhatták: helyezzék őt vizsgálati fogságba. Ahonnan az érintett alak aztán rövid idő alatt gúnyos mosollyal távozik. Vagy még el sem kerül odáig, mert már az ügyész megsemmisíti az eljárást és szabadlábra helyezi őt. Közvetlen környezetünkből is tudunk szomorú példákat sorolni. Ki tudja, kiknek a segítségével bujkál több mint két éve az a dunaszerdahelyi személy, aki legalábbis sokat tud a Pápay-klán elleni véres leszámolásról. S az sem akármi, hogy igazságügy-minisztérium szarvashibái, valamint különböző jogi csűrés-csavarás miatt egy pozsonyi ügyvéd galántai gyilkosa és három társa jogerős ítélet híján letöltötte a vizsgálati fogságra kijelölt időt, s még ma sem indult ellenük új per. A helyzet semmit sem javul, ezt az elmúlt hét két esete is igazolja. Úgy tűnik, a haja szála sem görbül a besztercebányai Drukos-birodalom nagyhatalmú főnökének, holott hazudott, amikor mesés hozamokat ígért, s amikor a hirdetésekben azzal ámította a hiszékenyeket, hogy ennek a befektetésnek nincs semmilyen kockázata. Nyilvánvalóan nem így van, hiszen február óta a befektetők nem jutnak a pénzükhöz. A besztercebányai alvilág egyik sötét alakja alig járt rosszabbul nála, hiszen csak két napot töltött előzetes letartóztatásban, s máris szabadult, pedig a nyomozóhatóságok szerint súlyos gazdasági és egyéb bűncselekményekkel gyanúsítható. Megindult a ködösítés a Horizont Slovakia és a BMG Invest horvátországi előzetes letartóztatásban dekkoló két főkolomposa körül is. Bármi is legyen az igazság az egyik szlovák napilapban közölt hangfelvétel eredetéről, egy bizonyos: a szlovákiai politika, az igazságszolgáltatás és az alvilág egyre veszélyesebb összefonódását igazolja. Nyilvánvalóan azt is, hogy ezekben a rejtélyes ügyekben egyes sajtóbirodalmak sem makulátlanok, méghozzá nemcsak a reklámetika gyakori súlyos megsértése miatt, hanem azért is, mert – feltehetően nem önzetlen szándékkal – teret adnak egyes érdekcsoportok politikai és gazdasági manipulációinak. Olcsó fogás lenne a mai szlovákiai közállapotok miatt csak az igazságszolgáltatókat vádolni, habár – tisztelet a kivételnek – nem véletlenül alacsony a társadalmi megbecsültségük. De a korrupt bírák, ügyészek sem garázdálkodhatnának, ha nem tudnák, hogy törvényt, közerkölcsöt felrúgó személyek, köztük befolyásos politikusok is fa-laznak nekik. De nagyon jól tudják, s ezen is felbátorodva a bezsebelt milliárdokból nekik odavetett koncokért nevüket, szakmai hitelüket adják a vérlázító döntésekhez. Mégis tévedés vagy tudatos félrevezetés, ha bárki csak őket szidja, hiszen az igazságszolgáltatás mindig a társadalmi állapotok és a közerkölcs tükre. S ez a tükör egyre aggasztóbb helyzetet mutat, mert Szlovákia egyre mélyebben süllyed a korrupció és más törvénytelenségek fertőjében.